Az emberek közösségbe vágynak, a színházi élményt is szívesebben élik át együtt a barátaikkal, ráadásul az otthon megszokott környezete intim teret ad a játékhoz, karnyújtásnyira hozva egy emberi történetet.
„Nemrég egy családi összejövetelen voltunk, előre szóltak, hogy meglepetés vendégek is lesznek. Már javában zajlott a beszélgetés, eszem-iszom, amikor megérkeztek hárman, egy nő és két férfi. Néhány perc múlva az egyikük jött, bemutatkozott, szavalni kezdett egy verset, majd szóváltásba keveredett a feleségével. Mire rájöttem, hogy mi is történik, a színdarab kellős közepén voltam.
(Fotó: Miklóska Zoltán)
Az ötlet
2009-ben Kaposvári Egyetemen végzett színészek alapították meg a Dollár Papa Gyermekei nevű társulatot. Az egyik alapító, Ördög Tamás ötlete volt, hogy ők menjenek el a nézőkhöz, és ehhez a nézők lakását használják helyszínül. 2010 óta játsszák Ibsent a nappalimba! címmel a Hedda Gabler alapján rögtönzött darabot, mára közel 200 előadásra kaptak meghívást.
Dráma a szobában
Először jó poénnak gondolták, hogy valakinek a lakásában adják elő a darabot, de a műfaj újszerűsége és a különös színházi élmény sokakat megmozgatott. Sikeres már az elejétől, szájról szájra terjed a hírük. Az emberek közösségbe vágynak, a színházi élményt is szívesebben élik át együtt a barátaikkal, ráadásul az otthon megszokott környezete intim teret ad a játékhoz, karnyújtásnyira hozva egy emberi történetet.
Hedda Gabler
Ibsen főhőse, Hedda Gabler férjhez megy, de nem boldog, és amikor korábbi udvarlója újra megjelenik, felfordul az élete. A lakásszínházi előadás ötletét is az adta, hogy a darab egy családi házban játszódik, és akkor miért ne lehetne valós élettereket díszletként használni. Minden előadás más, az életre keltett karaktereket meghatározza az is, hogy milyen a környezetük, hogy egy luxus villában vagy egy panellakásban élnek-e. A belénk rögzült sztereotípiák miatt más szóhasználatot, más problémákat képzelünk egy-egy helyszín lakóinak életébe. A mű csak kiindulás az improvizációkhoz, miközben a színészek hűek maradnak a cselekményhez és a dialógusokhoz, az aktuális színtér alakítja a történetet. Az eredeti darab kezdetén egy zongora miatt pattan ki a vita, ez a legtöbb lakásban már nincs jelen, így a helyszínen lévő tárgyak kapnak új hangsúlyokat.”
(...)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Bár a kislányt édesanyja a kórházba hagyta, nem mondott le róla. Mindent megtett azért, hogy hazavihesse a kisdedet.
Ez a mai gazdatüntetés lényege. Ezért van most Brüsszel utcáin 10 ezer gazda.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Kénytelen kiülni a Hertha péntek esti bajnokiját.
