Orson Scott Card egy briliáns elme, aki egy egyszerű történetből is hatalmas alkotást tudott létrehozni.
„Orson Scott Card, annak ellenére, hogy egy hat éves gyereket tett meg főhősének, nem gyerekkönyvet írt. Sőt! Azzal, hogy az első fejezetet követően az író a cselekményt egy űrben lévő katonai kiképzőbázisra teszi át, a család, mint olyan megszűnik. Endernek egyedül kell szembenéznie a kihívásokkal, melyet a kiképzői és a bajtársai jelentenek. Már az úton, Graff ezredes tesz róla, hogy elszigetelje társaitól, így nehezítve meg Ender dolgát a beilleszkedésben.
A Hadiiskola és az NF vezetői abban reménykednek, hogy Ender a kiválasztott, aki győzelemre vezetheti az emberiséget. De meg kell győződniük a tehetségéről, ezért Graff ezredesre bízzák, aki a végletekig hajszolja a fiút, olyan kihívások elé állítva, melybe egy felnőtt, életerős férfi is belerokkanna.
A regény erőssége, hogy a katonai vonal mellett kiaknázza a pszichológiai lehetőségeket is. Nem csak megkedveljük a főhőst és drukkolunk neki, hanem egyre nagyobb ellenszenvet kezdünk érezni a Hadiiskola vezetői iránt, akik folyamatosan igazságtalanságok elé állítják. Nyomon követhetjük Ender felemelkedését a ranglétrán, azonban úgy érezzük, hogy minden ilyen előrelépés inkább egy újabb lehetőség Graff ezredes kezében, hogy lehetetlen helyzetbe hozza az ifjú kadétot és bebizonyítsa, alkalmatlan egy flotta vezetésére.”
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
A Libri könyvajánlója a Mandiner hetilapban.
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
Az egyetlen játékos, akiről pozitívan beszéltek.
Eurómilliárdok mennek el az új programra.
