„Igazi öngól a PISA-eredményt lobogtatniuk, hiszen – miközben ők eltörölnék a pedagógusok külső kontrollját, és maximális szakmai önállóságot adnának az iskoláknak – a teszten kiemelkedően teljesítő Szingapúr pontosan ezzel ellentétes módszerekkel lett oktatási mintaállammá: alaposan szelektálják a tanári pályára jelentkezőket és szigorú ellenőrzés alatt tartják a képzést, a továbbképzést, az iskolaigazgatókat, a tankönyveket és természetesen magukat a pedagógusokat is.
Ezek alapján nem biztos, hogy az ellenvetést nem tűrő szakértőknek kellene meghatározni, ki a dilettáns és ki nem az…
A Nemzeti alaptanterv napirenden lévő átdolgozásának vezérmotívuma a tanulói teher csökkentése, ami azonban annyira bonyolult kérdés, olyan sok szempontot kell figyelembe venni, hogy komoly szakember nem mondhat róla csípőből véleményt. Ötletei persze bárkinek lehetnek, csakhogy míg egyesek a reáltárgyakat tartják fölöslegesnek, mások inkább a humántananyagot hagynák el vagy csökkentenék drasztikusan. Van, aki száműzné a hit- és erkölcstant, a testnevelést, az éneket, a rajzot, azonban akadnak, akik növelnék a nyelvórák számát, illetve más, új tárgyakat emelnének be a tanrendbe: KRESZ-t, konfliktuskezelést, pályaorientációt stb.
Rendkívül fontos, milyen lesz a jövő magyar iskolája, kár, hogy erről sem lehet higgadt, valóban szakmai vitát folytatni.”