Stephen King (mint Richard Bachman): Az átkozott út

„A regény abban az évben játszódik – természetesen szintén Maine-ben, mint az összes többi könyve is –, amikor megírásra került, ezért néhol kicsit talán patinás, ha rosszmájú akarnék lenni, de mivel nem akarok, ezért inkább korhűként és ezért érdekesként jellemezném. Az energiaválság közepén járunk, minden drágul, főleg a benzin, a munkanélküliség nő, a tévé folyton az aktuális propagandaanyagot szajkózza. Aki nem élt, vagy gyermek volt a ’70-es évek Amerikájában (vagy a ’80-as, ’90-es évek Magyarországán), azoknak remek korrajzot is nyújthat a regény. Roadmovie helyett roadbook – van ilyen egyáltalán? –, amiben ugyan nincs valódi utazás, az autópályán való fel-le kocsikázáson kívül, de a lélek belső országútjain annál nagyobb távolságokat tehetünk meg olvasása közben.

Az átkozott út tehát egy kezdő tehetség első/második próbálkozása csak az írással, így persze nem tökéletes. Lehet benne szántszándékkal hibákat kutatni és találhatunk is benne, de mi értelme lenne? Szórakoztató, olvasmányos, elgondolkoztató, megható és még izgalmas is – hiszen nem írtam meg, mi lesz az elefántölővel, ugye?! –, főleg a vége. Remek karrierindító kötete lenne nagyjából bármelyik írópalántának – sőt, a teljes írói életmű bármelyik részében megállná a helyét könnyedén. A King életműben is azért billeg egyes egyedül csak, mert nem horror, és alig thriller. Ami nem kicsit furcsa – de a furcsát meg szeretjük. Ugye?”