A legsúlyosabb hiba, amit a The Last Guardian befogadásakor elkövethetünk, ha puzzle-platformerként, vagy tágabban: zsánerjátékként tekintünk rá.
„A legsúlyosabb hiba, amit a The Last Guardian befogadásakor elkövethetünk, ha puzzle-platformerként, vagy tágabban: zsánerjátékként tekintünk rá. Persze nincsen könnyű dolgunk, hiszen szemben egyéb médiumokkal, a videojátékok birodalmában nem szoktunk hozzá, hogy ezt a különbséget: zsánermű és valami más – egyáltalán megejtsük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bármilyen értelemben vett művészi játékok eddig ne lettek volna jelen, vagy hogy önmagában a játékélmény (a szó jelentését most kifejezetten erre a médiumra redukálva) ne válhatott volna művészetté, hiszen rengeteg példa létezik az előbbire, utóbbira pedig remek illusztrációk a Nintendo legfontosabb címei. Ugyanakkor az, hogy egy AAA-s fősodorbeli játék számára az adott zsáner csak a művészi megvalósulás kerete, legalábbis szokatlan húzás.
A The Last Guardiant könnyű lenne elhelyezni Ueda papírvékony, ám annál meghatározóbb életművében, hiszen mind témájában, mind stílusában számtalan ponton kapcsolódik úgy az ICO-hoz, mint a Shadow of the Colossushoz. Ám az említett könnyűség semmi esetre sem egyszerűséget jelent, inkább azt, hogy nagyon gyorsan lehet egyik asszociációról váltani a másikra, és kivesézni, magyarázni az így létrejövő, roppant bonyolult hálózatot, ami miatt ennek a témának a feldolgozása megérne legalább egy önálló cikket, ezért mélyebben nem is térnék ki rá.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
