És a Legvérzőbb Szívű Liberális Hisztipók Díjat kapja... Meryl Streep

Nagy színész. Olyan nagy, hogy először az jutott eszembe: most is játszik. Görbe tükröt tart a hollywoodi mozis brigád elé: nesztek, ilyenek vagytok. Ostobák, megbélyegzők, magatokat erkölcsileg felsőbbrendűnek gondolók, nyálasak, sírósak-picsogósak. 

De nem. Meryl Streep a magyar idő szerint hétfő hajnalban lezajlott Golden Globe-gálán teljesen komolyan gondolta.

Kezdte azzal, hogy elsorolta, melyik kolléga honnan származik. Láss csodát, sok a „bevándorló”. Értsd: Trump utálja a bevándorlókat, pedig milyen értékesek vagyunk! 

A megválasztott elnök neve mondjuk nem hangzott el, de értette mindenki anélkül is. Színészeknél a szakmai alapcsomag része a hiteles műsírás, de félő, hogy itt valóban a nagy érzelmek csurgatták a könnycseppeket, végig azokon a temérdek dollárért ránctalan arcocskákon. Bizony, mi milyen befogadóak, sokszínűek és értékesek vagyunk, míg ez a gonosz Trump!

A valóság persze, amolyan érzékeny liberális szokás szerint, itt is elcsúszott a nyálon. Az, hogy Trump az illegális bevándorlókat tartja problémának csupán, mit sem számít. Ha bevándorlók egy meghatározott csoportjának, bármely csoportjának beözönlését helyteleníti, akkor: bevándorlóellenes. A bevándorlóellenes ugye utálja a bevándorlókat. Aki utálja a bevándorlókat, az idegen embereket utál. Aki embereket utál, rossz ember. Kivéve, ha akit utál: Trump. De rossz embert szabad utálni, sőt, kell, ez a közös responsibility! 

De Streep nem állt le itt. Felvezette az elmúlt év szerinte legbrutálisabb teljesítményét. Még ha nem is színésztől való. Egy mozdulat volt. A mozdulat, amely összetörte Meryl Streep szívét...

Ennél a pontnál kezdett érdekes lenni a beszéd. Ki tudja – gondoltam –, hátha Streep ott volt valami titkos, perverz hollywoodi bulin, ahol a mindjárt elnök is tiszteletét tette. Már vártam, hogy a díva előjön a borzalommal, amit saját szemével látott: a mozdulatot, amint Trump szeges korbáccsal ver egy kiláncolt, meztelen, kiskorú transznemű szenegálit, az ütemet pedig közben (ogyin, dva...) egy Szergej nevű titokzatos idegen susogja a fülébe. 

De nem. 

Az törte össze Streep nagy szívét, hogy Trump hülyén mutogatott a kezével, amikor szakmai alávalósággal vádolt egy New York Times-os újságírót. Aki történetesen mozgássérült. Éppen a keze nem működik neki.

Hát ez volt az elmúlt év legdrámaibb, legszörnyűbb pillanata. 

A logika megint ugyanaz. Trumpnak vitája volt egy újságíróval. De mert az újságíró mozgássérült, nem újságíróval volt vitája Trumpnak. Hanem megalázott egy mozgássérültet. Aki pedig mozgássérülteket aláz meg, az rossz ember, aki alkalomadtán bármikor szeges korbáccsal ver kiláncolt, meztelen, kiskorú transznemű szenegáliakat, miközben az ütemet (ogyin, dva...) egy Szergej nevű titokzatos idegen susogja a fülébe.

A díszes hallgatóság remekül követte a logikát, a szemekben a döbbenet, a könnyek olyanok voltak, mintha valóban utóbbiról számolt volna be Streep.

Akinek nem lennénk azért a helyében.

Ha ilyen gyengék az idegei, vajon hogyan viseli Trump gyors válaszát? A Trump Towerben jelentős készletek vannak ugye bunkóságból, Streep is megkapta most belőle a maga részét, hogy ugyanis ő „egyike a legtúlértékeltebb színésznőknek”. 

Ami nem igaz. Streep jó színész. Ha már Golden Globe és túlértékeltség, akkor a gálán taroló filmre érdemes inkább gondolnunk. La La Land. Itthon Kaliforniai álom címmel fut. Gyenge forgatókönyv, műfajok értelmetlen keverése – nem ér meg egy mozijegyet. De ez már a fesztivál aloldalunkra tartozik. 

Ide csak az a fesztivál, amit Streep a Golden Globe-on lerendezett. Vitán felül megszolgálva a Legvérzőbb Szívű Liberális Hisztipók Díját.