Hadilábon a tényekkel

„»Amerika mindenekelőtt« – vallja Trump, de amibe eddig belekezdett, az is több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz az Egyesült Államoknak. Partnerei és szövetségesei bánják, hogy bejelentette kivonulását a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból, az általa létrehozott űrt Kína készségesen betölti majd. Célkeresztben Obama egészségügyi reformja, s hosszú távon az abortusztilalom is.

A »washingtoni mocsár felszárítását« a szövetségi alkalmazotti létszám befagyasztásával kezdte, a honatyák szolgálati idejének korlátozása azonban lekerült a napirendről, ahogy a lobbisták is megúszták mindeddig. A mocsárba eközben több sár kerül, mint amennyi ott volt. Trump milliárdos kormánytagjainak millió összeférhetetlenségi problémáját hosszú időbe telik megoldani, ha akarják egyáltalán. Az új elnök pont magára nézve nem tartja kötelezőnek a normákat, máris alkotmánysértéssel vádolják, s per indult ellene, hogy kikényszerítsék adóbevallásai közzétételét, másképp nem derül ki, külföldi államoknak, cégeknek milyen mértékben lekötelezett. (...)

Trump legyintéssel intézi el a bírálatokat, nevetséges számháborút vív a médiával, nemcsak a beiktatási tömegről, már megint a választási eredményt is megkérdőjelezi. Racionalitást persze kár keresni egy olyan adminisztráció lépéseiben, amely ilyen hihetetlen mértékben hadilábon áll a valósággal. Trump és emberei egy szürreális univerzumban élnek, ahol a fehér nem biztos, hogy fehér, s a fekete sem feltétlenül fekete. Az új fehérházi szóvivő még munkába sem lépett, máris fogadkoznia kellett, hogy »csakis az igazat« mondja majd a pulpitusról.”