Mindegy, hogy te eddigi életedben mit tettél már le az asztalra, mennyire vagy okos, kedves, tanult, művelt, intelligens, sikeres a szakmádban, megkapod az ajakbiggyesztést egy 20 év körüli eladótól, akinek valószínűleg semmilyen végzettsége nincs, semmiben sem tett szert tapasztalatokra, az emberismerete se túl jó – hiszen, ha az lenne, tudná, hogy némi udvariassággal jól fizető vevőre tehetne szert. Mije van akkor? Hát a trendi külleme (esetleg) és a relatív fiatalsága. Mert hát a fiatalság is relatív, az én kis pácienseim biztos öregnek tartanák. Meg, hát a fiatalság is múlik, sőt elmúlik, és kérdés, hogy ez alatt az idő alatt jól sáfárkodunk-e adottságainkkal, tehetségünkkel vagy inkább visszaélünk vele. Hiszen – mondják sokan – még előttem az élet, minden belefér, most még dohányozhatok, ihatok, narkózhatok, mindent ki kell próbálni, élvezzük az életet!
Igaz, hogy a fiataloké a jövő, és igaz, hogy meg kell élni mindent, amit értelmesen, saját és mások egészségét (nemcsak testit, hanem lelkit is) nem veszélyeztetve megélhetünk. Ugyanakkor érdemes tanulnunk az idősebbek tapasztalataiból. Az öregebbeknek pedig (mindenkinek, nemcsak azoknak, akik segítő foglalkozásúak!) kötelességük ott és ahogy tudnak, segíteni a fiatalabbakat.