Krisztus után a 2016-dik esztendő novemberének eleje óta egy Donald Trump arra vár, hogy – most már csak egy nap múlva, 2017. január 20-án – a mai világ legerősebb hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak elnöki hivatalát átvegye.
„Krisztus után a 2016-dik esztendő novemberének eleje óta egy Donald Trump arra vár, hogy – most már csak egy nap múlva, 2017. január 20-án – a mai világ legerősebb hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak elnöki hivatalát átvegye, és ezáltal a jelenleg élő emberiség sorsának egyik legnagyobb hatású alakítójává váljék. Trump ante portas.
Az embernek ilyen alkalmakkor óhatatlanul párhuzamok jutnak eszébe, korábban már megélt pillanatok, helyzetek a közelebbi és távolabbi múltból – és legfőképpen arcok és személyiségek, amelyek és akik megfelelő analógiákkal szolgálhatnak a mostani sorsfordító esemény főszereplőjének várható – szinte fölmérhetetlen fontosságú – jövendőjét illetően: tetteinek sorát, teljesítményét, történelem- és sorsalakító egész ténykedését.
Nekem az Egyesült Államok legújabb kori történetének vitán felül legnagyobb elnöke, Ronald Reagan jut eszembe. Az az ember, akinek e földi világból történt távoztakor meg kellett róla írni, hogy világtörténelmi mércével mérve is nagy politikus, históriát formáló, jellemes és bátor férfiú volt. Ez a tiszta, mélyen erkölcsös ember olyan mennyiségű mocskot, gúnyt, szitkot, rágalmat, megvetést kapott, és még kígyót-békát is kiabáltak rá 1981 eleje és 1989 eleje között, nyolc álló esztendőn át, amennyit Trump a 2016 novembere és 2017 januárja között eltelt időt véve alapul, nagyon komoly eséllyel behozhat, sőt akár teljes mértékben még meg is előzhet. Reagan volt ostoba ripacs, tehetségtelen, buta fajankó, agresszív és nevetséges, primitív figura és még ezerféle patás ördög. Hogy miért? Mert igazi Elnök volt, méltó a legszebb amerikai hagyományokhoz: meg nem alkuvó, harcos, következetes, kitartó és rendíthetetlen. És Ronald Reagan megsemmisítette a Gonosz birodalmát, mert volt erős hite, és így mindig minden csoda megtörténhet – mint ahogy meg is történt. Így hozhatta el nekünk a szabadság igazi lehetőségét, amiért a magyarok istene áldja meg az idők végezetéig. Ezért álltunk meghatottan 2011 júniusának végén ott, a Szabadságról elnevezett téren, ahol méltó, szép szobrát Trump majdani egyik legjobb európai szövetségese, Orbán Viktor avatta föl…”