Gasztroforradalom? Nem. Bocuse d’Or

„Mivel az újságírók többsége nem volt a helyszínen, a zsűrizés bonyolultsága miatt a felröppent hírek és nyilatkozatok alapján adott tudósításokba tévedések kerültek. Így például nem igaz, hogy mi kaptuk a legjobb hústál díját. A zsűri épp ugyanannyi pontot adott érte az előttünk lévő, harmadik helyezést elért Izlandnak, mint nekünk, ráadásul mindkettőnknél többet kaptak a franciák, akik viszont egészében véve mögöttünk végeztek. És a hústálért azért mi kaptuk vigaszul a különdíjat, mert a dobogósok egyáltalán nem részesülhetnek benne, és mert a franciák másért kaptak. Mindezek persze apróságnak tűnnek, ám egy olyan versenyen, ahol ilyen részletek jelentik az eredményt, nem elhanyagolható dolgok.

Másként viszont toronymagasan állunk a dobogó tetején. Egyik nemzet csapata sem kapott annyi állami támogatást, mint a magyaroké. A budapesti selejtezőre és a versenyre való felkészüléshez a BDOR egyesület másfél milliárd forint állami támogatást kapott, ami olyan sok, hogy ennyitől még az ilyesfajta apanázsban részesülő skandinávok is megnyalták volna a tíz ujjukat. S mivel mindenki nemzetközi példákra hivatkozik, álljon itt is egy: míg részünkről Lyonban fölvonult a kormányközeli elit, addig a versenyek során először győztes amerikai csapat nemhogy egy vasat sem kapott a saját államától, de a vezetője szerint – ahogy azt a New York Timesnak nyilatkozta – az amerikai kormánynak valószínűleg fogalma sincs arról, kik ők.”