„Nem elég gyanakodni, hírbe hozni, összeesküvés-elméleteket gyártani, nagyhangú sajtótájékoztatókat tartani. A korrupciópártoló kormánypárti médiamunkás – úgy is mint ellenség – felmutatása túlmegy a jogállami kereteken.
Ez fenyegetés és megfélemlítés. A balliberális jogvédők, akik úgy aggódnak a külföldről pénzelt civilekért, most nyilván egy emberként ordítanak föl. (Mondjuk, én még nem hallottam meg.) Vezércikket rittyent a Le Monde és a The New York Times is, hogy veszélyben a magyar sajtószabadság: szárnyait bontogatja az új diktátor. Ha mégsem éri el a fenyegetés az ingerküszöbüket, az semmi mással nem magyarázható, mint hogy ez a diktátor cuki diktátor. Olyan ennivaló a gombszemeivel és a formatervezett tetkóival, amikor épp óvodát takarít! Oda neki az összes gazdátlan kádárista baloldali szavazót! Az a csúnya kollaboráns orbánista média pedig megérdemli a sorsát: miért kereste a bajt?