Öt dolog, ami tönkretehet egy házasságot

„Ahogyan azt mondani szokás, a hollywoodi filmek többsége a szerelmesek egymásra találásával, esküvővel, boldogsággal ér véget – aztán persze utána jönnek a hétköznapok, de ezeket általában már nem látjuk.

Pedig ezek a hétköznapok elég húzósak tudnak lenni, erről sokan tudnának hosszan mesélni. Nem szeretnénk okoskodni, nyilván sokaknak vannak rémtörténetei, de talán érdemes átvenni öt dolgot, ami tönkretehet egy házasságot.

A kulturált vita hiánya

Elkerülhetetlenül lesznek olyan pillanatok, amikor kissé elveszítjük a fejünket, és ez bizony komoly konfliktusok forrása lehet. A feszültségek sokszor jönnek ki a gyerekek születését követően, hiszen ilyenkor a két félnek a gyerekkorukban beléjük rögzült nevelési elveket kellene összehangolni (felvegyük-e a síró gyereket, mennyire legyünk vele szigorúak, stb.), és ez nehezebb, mint amilyennek elsőre látszik.

A kulturált vita viszont alapvető fontosságú, ráadásul az emberek többsége hajlamos addig magába fojtani a problémáit, amíg azok túl nem csordulnak, így ebbe a helyzetbe kódolva van a keserű vita.

Mit tehetünk ilyenkor? Rachel Sussman pszichoterapueta szerint üljünk a kezünkre. Mármint nem képletesen, hanem a szó szoros értelmében. Aztán amikor a másik befejezte, próbáljuk nyugodtan elismételni a szavait, érveit, mert ez kicsit lehűti a felforrósodott hangulatot. (Szerinte. Mi azért látunk olyan jelenetet magunk előtt, amikor ettől a másik csak idegesebb lesz, de mi ugye nem vagyunk szakemberek.)

Anyós-após

Az örök klasszikus, oly sok viszály és veszekedés forrása. Még akkor sem egyszerű a helyzet, ha egyébként alapvetően nagyon jól kijövünk velük, mert óhatatlanul lesznek feszültségek, és olyan pillanatok, amikor a partnerünk már csak ösztönből is a szülei védelmére kel.

Rachel Sussman szerint a legfontosabb, hogy a házasságkötés után tisztázzuk (elsősorban egymás között), hogy attól a pillanattól kezdve az a mi családunk, a mag, a legfontosabb, és mindenki más (szülők, nagyszülők, rokonok) kívül esnek ezen a körön. Ami nem jelenti azt, hogy nem szeretjük őket, sőt, csak egyszerűen ez a mi közös életünk, aminek ők a (külső) részei.

Magyarán: a párunkkal egységfrontot kell alkotnunk, nem szabad hagynunk, hogy más (legyen az akármelyik szülő) akár akaratlanul, de meg tudja törni ezt az egységet.

A pénz

Egy újabb potenciális veszélyforrás, amikor mást gondolunk a pénzköltésről. Lehet, hogy mi spórolósabb típusok vagyunk, míg a párunk a költekezésben hisz. Lehet, hogy mi gyűlöljük a hiteleket, őt pedig nem zavarja. Soroljuk még?

A szakember tanácsa az, hogy ha érezhető a különbség, akkor minél hamarabb üljünk el egy harmadik féllel, lehetőleg pénzügyi tanácsadóval, és próbáljunk meg valamilyen kompromisszumos megoldást találni. A különbségek ugyanis nem hogy eltűnnének az évekkel, hanem valószínűleg nőni fognak, tehát minél hamarabb kihúzzuk a méregfogat, annál jobb.

A szex

Könnyen előfordulhat a legjobb kapcsolatban is, hogy mások az igények, legyen szó gyakoriságról vagy a kedvelt testhelyzetről, bármiről. A lehető legrosszabb, amit tehetünk, ha nem beszélünk a vágyainkról.

Beszélgessünk tehát (ráadásul az évek folyamán mindketten változunk, és változnak velünk az igényeink is), ha pedig nem megy másként, keressünk fel szakembert. Ne hagyjuk, hogy életünknek ez a nagyon fontos része megrontsa a kapcsolatunkat!

A tervek időzítése

Elsősorban a fiatal párok esetében okoz sokszor gondot, hogy másképp gondolják a jövőbeni események időzítését. Lehet, hogy az egyik kicsit siettetné a házasságot, vagy a lakásvásárlást, nem is beszélve a gyerekvállalásról, míg a másik a fontolva haladás híve. 

A megoldás elég kézenfekvő: minél előbb érdemes tisztázni a Nagy Kérdéseket: mikor és milyen lakást vagy házat szeretnénk venni (nem utolsósorban: hol); hány gyereket szeretnénk, és mikor; hol szeretnénk élni; stb. Ha 5-10 évre előre meg tudunk csak nagyjából határozni egy menetrendet, már legalább van valami kapaszkodó mindkét félnek, és nem évek múltán derül ki, hogy az egyik lakásban szeretne élni, míg a másik házban, vagy hogy egyikünk két gyereket szeretne, a másik pedig hármat.”