Konzervatív szótár az amerikai új jobboldalhoz

„Az úgynevezett alt-right, vagyis alternatív jobboldal eltérő nézetek gyűjtőneve, amely konkrétan a neonáci nézetektől terjed a klasszikus liberális szólásszabadság-aktivizmusig. Bannon azt állította, hogy ő maga a klasszikus liberalizmus megannyi tételét vallja, ám emellett »gazdasági nacionalista«, értsd protekcionista. Fő ellensége a mainstream, a fősodor, az elit: egyaránt sírba kívánja juttatni a vén republikánus pártot és a baloldali demokratákat. Úgy látja, hogy az Ayn Randi-i objektivizmus és a szekularizáció ásta alá a nyugatot, és ennek ellenpólusaként tekint Trumpra. Mindezzel nem kell egyetérteni – Ayn Rand tisztelőjeként én sem értek egyet vele –, de a vak is látja, hogy Stephen Bannon nem zsidófaló fehér nacionalista.

A lap alapítója, megannyi publicistája zsidó, de vannak pakisztáni munkatársai is, legismertebb csillaga pedig a brit–görög zsidó–katolikus meleg–konzervatív Milo Yiannopoulos. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a marxista gyökerű identitáspolitika, amely az elnyomási mátrix dogmája szerint sorolja a társadalmi csoportokat, nemeket és vallásokat elnyomók és elnyomottak, morálisan rosszak és jók kategóriájába, megbukott Amerikában. Zsidók, melegek, pakisztániak és feketék sorakoztak fel Donald Trump mögött és a Breitbart szárnyai alatt. A Trumpot támogató Twitter-viharba beszállt Malik Obama, a leköszönő elnök muszlim féltestvére is.

Stephen Bannon és a Breitbart azonban tagadja, hogy ők lennének az alternatív jobb. A valódi alternatív jobboldal elsősorban Richard Spencer és a Daily Stormer, illetve a 4chan mémoldalainak tizenéves társasága, nekik azonban semmi közük Donald Trumphoz.”