Most azonban a Páncélba zárt szellem: az új fejezet alkotói bevallottan kívántak kapcsolódni a húsz éves klasszikushoz.
„Azt persze nem mondhatom, hogy nem próbálkozik az anime komolyabb kérdésekkel foglalkozni. A kibernetikus testek és agyak megjelenése magával hozza a kérdést, hogy meddig ember az ember, és vajon ha gépekre cseréljük le a testünket, akkor mi is gépekké válunk? Eldobható alkatrészek leszünk, vagy egy új faj? Mi leszünk az evolúció új lépcsőfoka, akik a kiteljesedő hálózatok segítségével többekké válnak, mint az ember? Ezek valahol mind ott vannak a filmben, csak nem ezek állnak előtérben, hanem a bonyolult és kusza összeesküvés, ahol több oldal is igyekszik sütögetni a pecsenyéjét. Bevallom, nekem néhol (két megtekintés után is) nehezemre esett követni, ki kivel van, melyik kormányügynökség kit figyel meg, kit akar elgáncsolni stb. Ugyanakkor a készítők nem is nagyon hagynak nekünk időt arra, hogy felfogjuk az erőviszonyokat. De, és itt jön a csavar, mindezt mesteri módon csinálják: az akció olyan lendületes és jól összerakott, a kiborgok és robottankok összecsapása olyan elemi erejű, hogy egy idő után nem is érezzük fontosságát annak, hogy megértsünk minden szálat. Ők a rosszak, ők a jók, és kész, nem kell tudni többet. De nézd, annak az ürgének zoomol a szeme! Annak a másiknak meg egy méteres acélpenge csusszan ki az alkarjából! Az meg meghackeli a többieket!
A Ghost in the Shell sorozat legvonzóbb tulajdonsága az, hogy a maximumot kihozza a cyberpunkból, mind képi megvalósítás, mind ötletek terén, és ez erre a mozifilmre is áll. Kusanagi őrnagy kiruccanásai a virtuális valóságba, a titokzatos kémhajó ostroma vagy akár egy test-test elleni küzdelem sokkal izgalmasabb és változatosabb, ha a résztvevők beültetésekkel ellátott szuperkatonák. Szóval alapvetően azt mondom, ne azok nézzék meg ezt az animét, akik a mai napig imádják az 1995-ös film gondolatiságát és ködös filozófiáját, hanem azok, akiket jobban megfogott a cyberpunk akció, és nem bánják, ha sokszor egy kukkot nem fognak érteni abból, mi zajlik a vásznon. Az biztos, hogy én ezután le fogom porolni a korábbi epizódokat, és az sem kizárt, hogy újranézem a két sorozatot, amik egyébként sikeresebben valósítják meg azt a fajta cyberpunk thriller-összeesküvésfilm ötvözetet, amit Kazuya Nomura rendező és csapata véghez akart vinni.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Könnyű vagy nehéz a sorsolás? Teljesen mindegy, a lényeg: 40 év után legyen végre világbajnoki résztvevő a magyar válogatott!
Pep Guardiola szerint néha elmegy az esze és ilyenkor az idegesség durvasággal párosul nála. A Manchester City menedzsere arról is beszélt, hogy csak könnyű ételeket tud fogyasztani a stressz miatt.
