Sikerült pont a játékok messze legérdektelenebb aspektusára felhúzni az adaptációt.
„Hogy mennyire? Az inkvizíciós szál, leszámítva a rövid prológust, mindössze három jelenetből áll, és ezekben a jelenetekben nincs említésre méltó sztori, nincs semmiféle intrika, nincsenek az alapvető besorolás (X asszasszin, Y templomos) kategóriáján picit is túllépő karakterek, sőt még dialógus is alig akad. Az egész csupán ürügy az akciózásra, hogy valami dinamika és hirig azért mégiscsak dobja fel néha a modern környezetben, szürke falak közt zajló eseményeket - amelyek persze lehetnének jók (alapból nem feltétlenül elvetélt ötlet, hogy a jelenben játszódó szálat hangsúlyozzák ki), de ötletek, átélhető konfliktusok, érdekes karakterek és bárminemű feszültség helyett, csak egy zagyva expozícióhalomra futotta.
Mert, mint mostanság szinte minden, az Assassin’s Creed is egy sorozat (minimum egy trilógia) bevezetése akar lenni, úgyhogy a végén nem annyira azt érzed, hogy láttál valamit, mint inkább azt, hogy majd látni fogsz valamit (már ha ezek után érdekel egyáltalán), aminek ezzel dobták fel a labdát. De a dolog ennél bonyolultabb: az AC-film nem egy szigorú értelemben vett adaptáció, nem tiszta lappal indul, hanem a játékokban, könyvekben és képregényekben már létező franchise egymáshoz hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódó történeteinek egy újabb, ikszedik darabja – folytatás, ha úgy tetszik.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Pascal Jansen nem tudja feldolgozni a történteket, Dibusz Dénes szerint maguknak kreálták ezt a kínos helyzetet...
