Ne darabolják szét a Műegyetemet

„Használ-e a GTK elcsatolása a Műegyetemnek? Annyiban biztosan használ, hogy ekként garantáltan eltűnik annak a gátlástalan hatalomtechnikai értékrendnek, a voluntarizmusnak az utánpótlása, amelyet a szakadárok vezérképviselőinek közel két évtizeden át tartó egyetemvezetői működése itatott be a patinás intézmény falaiba. De ne feledjük Márait, aki azt mondta egy másik izmusról: a legrosszabb az, ami utána jön. Tény, hogy az amputálás megmentheti egy beteg életét, de az is biztos, hogy amputált lábbal legfeljebb gombfociban lehet valaki gólkirály. Tehát aki most Műegyetemet amputál, az a hóhérsággal kacérkodik, hacsak nem tudván tudja, hogy az amputált testrész újra kinő, és biztosan szebb és jobb lesz, mint a régi.

Végül térjünk vissza a műegyetemi civakodást elunó államtitkársághoz, amely a legnagyobb súlyú szereplő a játszmában. Ő a – bocsánat: A – fenntartó. Ám az államtitkárság nem képviselő-testületi alapon működik, hanem a vezető hozza a döntéseket, ezért egyszerűen adódik a következtetés: a GTK elcsatolásával felérő államtitkársági döntést maga az oktatási államtitkár hozta. Tőle azonban még egyetlen újságíró sem kérdezte meg azokat a részleteket, amelyek nagyon is lényegesek lehetnek, és talán nem is államtitkok. Legalább azt, hogy ő személyesen mikor és kivel tárgyalt először a kezdettől nagyon magabiztos szakadárok nyilvánvalóan régóta elhatározott elszakadási terveiről.

Nem kellene szétverni a Műegyetemet.”