Tudja még valaki, mi folyik az iskolákban?

„És akkor itt a legújabb: titoktartási nyilatkozatot kell aláírniuk a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alá került szakképzési centrumokban dolgozó tanároknak. Aki megszegi, a polgári törvény alapján akár büntethető. A legtöbben szó nélkül, megrettenve írták alá, bár fogalmuk sincs, miről is kéne titkot tartaniuk. A jelzés egyértelmű: a legjobban akkor járnak, ha semmiről sem beszélnek, senkinek. Így zárul be végleg a kör. Semmit sem tudunk már arról, mi folyik az iskolákban.

Mert pont ez volt a cél.

Sokan várták a pedagógus-tiltakozások tetőpontján, hogy majd a pedagógusok áttörik ezeket a falakat, kinyílnak az iskolák kapui, átlátható lesz az oktatás. Nem így lett. Azért nem, mert ugyan ideig-óráig lehet tiltakozni egy rendszer ellen, de hosszú távon épp a rendszer tette kiszolgáltatottá a benne mozgókat, alárendelt pedagógusok, diákok és szülők garmadájává degradálva őket. Fáradtak és elkeseredettek, igen. De erejüktől is megfosztottak, hiszen egyikük sem léphet ki a rendszerből anélkül, hogy saját jövőjét, egzisztenciáját tenné végletesen kockára. A tökéletes függési viszony eredményeképp pedig ma bármit és mindent meg lehet tenni az iskolákban, hiszen ugyan ki tudna róla, és ki emelne szót ellene?

Így vált az iskola zárt, ellenőrizhetetlen tereppé. Tökéletes tereppé a kormány számára ahhoz, hogy olyan gyerekeket nevelő gépezetként funkcionáljon, aminek kapuján önálló akarattal nem bíró, kérdéseket feltenni nem tudó, az elfogadhatatlanba is beletörődő emberek lépnek ki.

Kéne valami biztatót is mondani, hogy nem tarthat ez örökké, és hogy eljön majd az a pont, ahol elkezdődhet egy tisztulási folyamat. De sajnos azt látjuk, hogy miközben néhány maroknyi ember ugyan még küzd, és igyekszik menteni a menthetőt, a hatalom gyorsan és hatékonyan vágja el a menekülőútvonalakat (most éppen az egyházi iskolákét). Hacsak nem jön egy elemi erejű felháborodás, ha nem lesz egy olyan gyújtópont, ami újra lángra lobbantja a tiltakozásokat, akkor az iskolák kapui zárva maradnak.”