A hatéves terv – Hruscsov közöttünk

„És most röviden térjünk rá a tervezett kormányzati intézkedésekre. A vállalati szektor által a bérek után fizetett szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke két év alatt jelentősen – 27%-ról 20%-ra – csökken. Ezzel a lépéssel a vállalkozási szektor bérekre rakódó terhei csökkennek, s pontosan ugyanilyen mértékben csökkennek a közösségi feladatok ellátására – esetünkben döntően az egészségügyre és nyugdíjakra – rendelkezésre álló források. A vállalkozások terheinek csökkentését tehát az egészségügy és a nyugdíjasok finanszírozzák.

A szocho-adókulcs jelentős csökkentése miatt a költségvetésben ez utóbbi két területre rendelkezésre álló források szűkülése azonnali és hatalmas lesz. Bár fontos megjegyezni, hogy ezt nem mindenki gondolja így. Sokan úgy vélik, hogy a kisebb adókulcs szocho-bevételeket csökkentő hatását a növekvő bérek majd ellensúlyozzák. Ez az okfejtés azonban helytelen. Ugyanis ahhoz, hogy a szocho-bevételek reálértéke változatlan maradjon, az adókulcs közel 25%-os csökkenését a reálbérek azonnali 25%-os növekedésének kellene kísérnie a gazdaság egészében.

Ez viszont lehetetlen, ezért újra megerősítem: az egészségügy és a nyugdíjkassza forrásainak csökkenése reálértékben gyorsan bekövetkező és brutális mértékű lesz. A kormányzati intézkedések további eleme a minimálbér és a garantált bérminimum drasztikus emelése: az előbbi 23%-kal az utóbbi 37%-kal fog növekedni a következő két évben. Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy a gazdaság egészét jellemző általános bérszínvonal növekedésére ennek az intézkedésnek mekkora hatása lesz. Standard makrogazdasági összefüggésekből eredően viszont biztosan tudjuk, hogy a nominális bérek növekedése nem okoz gondot mindaddig, amíg az a termelékenység emelkedésétől (a gazdaság növekedési ütemétől) nem szakad el jelentősen, azzal összhangban van.”