Cs. L.: Az, hogy nem mennek mesterképzésre, szerintem optikai csalódás. Az én diákságom idején is azt mondták, hogy a külker főiskolát végzettek gyorsabban el tudnak helyezkedni, mint a közgázra járók, akiknek a fejét telenyomják felesleges matematikával és mindenféle elmélettel. Ez bizonyos szempontból igaz volt, viszont az is az, hogy 15 év elteltével a felsővezetők 90 százaléka az egyetemet végzettek közül került ki. A magas tandíj is a mesterképzés ellen hat, és gyakran hallani azt is, hogy ha ma valaki elmegy doktorandusznak, az annak a jele, hogy nem talált magának állást. Jól látható, hogy ma a középmezőnyből jönnek a doktoranduszok, és nem a legjobbak közül. Ez baj, mert azt jelenti, hogy nincs megbecsülve a tudás. (...)
HVG: Piaci alapon meddig működhet ez a rendszer?
Cs. L.: Először is meg kellene szüntetni a bolognai rendszert, ami megölte az egyetemet, és akkor egymás mellett létezhetnének mindenféle intézmények. A bolognai rendszert bürokraták találták ki, akiknek fogalmuk sincs arról, mi az egyetem. Mert az nem egyszerűen a tudás átadásának, hanem a generálásának a színtere. Egyáltalán az, hogy hároméves tanulás után szerzett papírt diplomának mernek nevezni, és a munkaadók ezt akként is értékelik, ez az egyetem teljes leértékelése.”