Bal-jobb

„A globális kapitalizmus láthatóan végső történelmi határaihoz érkezett. Olyan mértékben váltak nyilvánvalóvá a létdeficitjei (a lepusztított „külső természet” ökológiai válságként, a lepusztított »belső természet« lelki, erkölcsi, szellemi válságként), és annyira képtelennek bizonyul ennek korrekciójára, hogy az eddigi apróbb módosításokhoz képest már egészen más léptékű változásokra van szükség. Ezt azonban jelenleg számos dolog teszi szinte lehetetlenné.

A legfontosabb nehézség, hogy a globális hatalmi szuperstruktúra elveszteni látszik a Föld mint komplex rendszer feletti ellenőrzésének képességét. A második, hogy a globális média továbbra is összeesküvéselmélet-gyártással és gyűlöletbeszéddel bélyegez meg, és rekeszt ki a beszédtérből mindenkit, aki mindezt diskurzus tárgyává kívánná tenni. És végül a harmadik elem, hogy a jobb- és baloldal ahelyett, hogy felismerné valóságos történelmi funkcióját, és a helyzetet leíró, a kiút lehetőségeit megmutatni képes elbeszélési mód közös kidolgozásába kezdene, többnyire inkább egymás szétroncsolásával van elfoglalva.

Reménykeltő, hogy mind a jobb-, mind a baloldalon egyre több elbeszélési mód van születőben, és kap szót a világháló újfajta globális nyilvánosságában, és ezek akár egy egészen újfajta globális értelmezési keret és fogalomkészlet közös kidolgozásának lehetőségét vetítik előre. A helyzet ugyan rendkívül zavaros, de talán nem egészen reménytelen. De mindhárom akadályozó tényező kiiktatása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a világnak esélye legyen a túlélésre. Vagyis a globális szuperstruktúrának önazonosságot vállalva kell valóságos létezőként az alternatívát kereső diskurzusba bekapcsolódnia.

Az eddig éppen a változás elleni fegyverként használt globális médiát az új beszédtér felépítésére kell használni. És végül minden szellemi energiát az alternatíva megtalálásának a szolgálatába kell állítani, a remény hídjait verve a mesterségesen egymás ellen fordított, hamis törésvonalat megtestesítő jobb- és baloldal között.”