Trump és Magyarország

„Az elit és a nép elszakadása világjelenség, amelyet a nép, élve a demokrácia lehetőségeivel, a választások útján korrigál. Ez magyarázza, hogy az outsider milliárdos, Donald Trump hogyan győzhette le a média és a politikai elit kilencvenöt százalékának (ez szó szerint értendő) támogatását élvező, vérprofi szakemberekkel körülvett, a politika minden titkát ismerő Clintont. Milliárdos volta ezúttal kifejezetten előnyére vált, mert el lehetett róla hinni, hogy a pénzvilág nem tud nála a kampánytámogatásért cserébe későbbi előnyöket vásárolni – ahogy amúgy minden választási kampányban megteszi.

És volt Trumpnak még egy csodafegyvere, bár tagadja, hogy a birtokában lett volna. Több mint valószínű, hogy a lelke mélyén egyetlen pillanatra sem hitte el, hogy nyerhet (ahogy más sem), ezért megengedte magának, hogy a végletekig őszinte legyen. Erre nézve volt egy árulkodó megjegyzése: amikor az őt addig ímmel-ámmal, de támogató Republikánus Párt gyakorlatilag elhatárolódott tőle, válaszul úgy fogalmazott, hogy végre teljesen felszabadultnak érzi magát. Ez is előnyére vált: végre egy ember, aki még a saját pártjának sem lekötelezettje.

Trump titka az őszinteség volt, a politikai korrektségnek nevezett verbális diktátumok semmibe vétele. Igen, ennek az embernek ami a szívén, az a száján, gondolták a választók, és megbocsátották neki azokat a vad kijelentéseket is, amelyeket amúgy időnként maguk is gondoltak, csak nem mertek kimondani.

Európa vezető politikusainak mindebből érdemes messzemenő következtetéseket levonniuk – akik nem teszik, hamarosan megfizetik a mulasztás árát. Nagyon úgy fest, hogy a nép, már a közeljövőben, Európában is a maga igényeihez igazítja a választott politikusai értékrendjét. Hogy Ausztriában még nem nyert a jobboldal, csupán átmeneti megtorpanás. A régi politikának már ott is vége. Ami Magyarország számára is kedvező fordulat.”