„Amerre csak néz egy magyar, ellenségeket, irigyeket, haragosokat, gyűlölködőket, árulókat lát. Felsorolni is nehéz, hány éles karom mélyed csontig szeretett hazánk megtépázott szövetébe. Brüsszel gyarmatosít, az IMF a bőrt is lenyúzná, az USA csicskáztat, a bankok rabszolgasorba taszítanak, a civilek áskálódnak, a románok arcoskodnak, a menekültek megszállnának. És ezek csak a kispályások, kismiskák és lófaszjóskák. Ugyanis a nyíltan, szemtől szembe támadó ellenségeknél jóval félelmetesebb a láthatatlan ellenfél, aki rókaképpel sunnyogva, orvul bök onnan és oda, ahol nem is számítasz rá.
Kövér László évek óta szajkózza, hogy az SZDSZ csak mímeli a kimúlást, közben pedig nagyon is él, aktívan hazát árul, és fertőzi a lelkeket. Csak egy idézet az elmúlt időszakból:
»Országgyűlés elnök szerint az amerikaiak célja Magyarországon egy új, az SZDSZ helyébe lépő „kreatúrapárt” megalapítása lehet... Logikus lehet, hogy 2018-ra kell felépíteni a poszt-SZDSZ-t, hogy ne lehessen kormányt alakítani nélküle a Jobbikkal szemben.«
Viszont a házelnökön kívül nem sokan, de főleg nem elegen vették észre, hogy a SZDSZ-nél nem leselkedhet nagyobb veszély nemzetre. De ennek vége. 2016 világszerte, és itthon is a felocsúdás éve volt. Kinyílt a csipánk. Napra nap szemükbe mondjuk az igazságot. Én személy szerint az alábbi picit fellengzős formában szoktam ezt megtenni:
Hiába mesterkedtek lassú mérget árasztó viperafajzatok! Lebuktatok, pökhendi, magyar szüzek vérén felhízlalt, szakállas, fiúgyerekekhez betegesen vonzódó, azok szájába marihuánás cigarettát beügyeskedő nihilkufárok!”