Egy műfaj csúcsa

„Az Almási néven előadott írásbeli performansz remek tükröt tart a liberális oldalnak arról, hogy miért nincs társadalmi támogatottsága: hogy ez a hangnem, amit a liberális értelmiség sok helyütt képvisel, a nép megvetése, az emberek materiális problémái iránti érzéketlenség, a jobboldal támogatása mögötti okok meg nem értése - ezeket mind-mind szemléletesen karikírozza ki a cikk. Minden egyes megállapítása az írásnak igaz azokra, akik egyre inkább szorulnak be a nyilvánosság gettóiba és onnan egyre agresszívabb lenézéssel kommunikálnak a kívülállók felé. Így nehéz kiemelni az írás csúcspontjait. Mégis az, hogy van intellektuális éleslátása és bátorsága olyan mondatokat leírni, hogy »nálunk a lakosság 25 százaléka funkcionális analfabéta – a multicégek sem tudják őket betanítani, mert mondjuk nem értik a magyar nyelvű használati utasítást«, »de miért van az, hogy most annyian lettek? Korábban is voltak bunkók, de nem látszottak, illetve nem jutottak szóhoz« vagy »a szűkagyúak legveszedelmesebb tulajdonsága, hogy hisznek az igazság egyszerűségében« mutatja, hogy itt a paródia műfajának egyik csúcsteljesítményével van dolgunk.

A téma ugyanakkor nem új, sokan megírták az utóbbi két hétben, hogy ez a morális felsőbbrendűség, amivel a »liberális progresszió« hívei kommunikálnak (és ide tartozik sajnos nemcsak a liberális, de a baloldali elit jelentős része is), és kommunikáltak a Clinton-kampányban (»szánalmas emberek kosara«), az mekkora visszatetszést kelt. Valóban nem volt szükség egy újabb ilyen önkritikus hangvételű cikkre, mert látható, hogy az nem hat befele. Ellenben parodizálni, ezt a beszédmódot a szélsőségességig fokozni felrázó erejű lehet.”