Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.
*
„Szar ügy” – mondja a Wichmann kocsma csaposa, miután beavatom a tervembe, hogy most nem sört kérek, hanem csak egy almafröccsöt, lévén egy hónapig nem iszok alkoholt. Ez a sajnálattal vegyes őszinte hang az egész estémet végigkísérte. Akkor is, amikor körbeültük a külföldről hazalátogató ismerőst és csak előttem volt alkoholmentes ital, akkor is, amikor az egyik bár előtt ingyen felest osztogattak, és kérdésemre, miszerint van-e benne alkohol, egy határozott „persze” volt a válasz, és akkor is, sőt pláne akkor, amikor betérve a Wichmannba se sört, se unikumot nem kértem, hanem inkább a két asztallal arrébb helyet foglaló Dúró Dórával toltam egy szelfit.
„Piára gyűjtök” – a délelőtti órákban láttam egy fiatalt az Astoria buszmegállójában ezzel a táblával koldulni. Pár pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy akár adhatnék is neki, igyon helyettem is, aztán rájöttem, hogy a száraz november szellemiségébe nem fér bele sehogyan sem, ha mások alkoholizmusát támogatom. Meg hát eleve, kenyérre, Fedél Nélkülre alap, hogy adok. De piára? Az egyetemen egy dolgot a fejembe vertek: alkoholt bármiből lehet csinálni. Oldja meg hát maga.
– Ne feledje, Kovács úr, az alkohol az Ön legnagyobb ellensége!
– Semmi baj, doktor úr – mondja Kovács – én nem vagyok gyáva ember.