Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
„Szar ügy” – mondja a Wichmann kocsma csaposa, miután beavatom a tervembe, hogy most nem sört kérek, hanem csak egy almafröccsöt, lévén egy hónapig nem iszok alkoholt. Sajnálattal vegyes őszinte hang.
Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.
*
„Szar ügy” – mondja a Wichmann kocsma csaposa, miután beavatom a tervembe, hogy most nem sört kérek, hanem csak egy almafröccsöt, lévén egy hónapig nem iszok alkoholt. Ez a sajnálattal vegyes őszinte hang az egész estémet végigkísérte. Akkor is, amikor körbeültük a külföldről hazalátogató ismerőst és csak előttem volt alkoholmentes ital, akkor is, amikor az egyik bár előtt ingyen felest osztogattak, és kérdésemre, miszerint van-e benne alkohol, egy határozott „persze” volt a válasz, és akkor is, sőt pláne akkor, amikor betérve a Wichmannba se sört, se unikumot nem kértem, hanem inkább a két asztallal arrébb helyet foglaló Dúró Dórával toltam egy szelfit.
„Piára gyűjtök” – a délelőtti órákban láttam egy fiatalt az Astoria buszmegállójában ezzel a táblával koldulni. Pár pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy akár adhatnék is neki, igyon helyettem is, aztán rájöttem, hogy a száraz november szellemiségébe nem fér bele sehogyan sem, ha mások alkoholizmusát támogatom. Meg hát eleve, kenyérre, Fedél Nélkülre alap, hogy adok. De piára? Az egyetemen egy dolgot a fejembe vertek: alkoholt bármiből lehet csinálni. Oldja meg hát maga.
– Ne feledje, Kovács úr, az alkohol az Ön legnagyobb ellensége!
– Semmi baj, doktor úr – mondja Kovács – én nem vagyok gyáva ember.
Az esti bulinegyedben járva az az érzésem, mintha muszáj lenne inni. Társadalmi elvárás, hogy legyen előttem egy korsó, de legalább egy pohár sör. Tök mindegy, milyen, lehet akár bor is. (A pezsgőre valamiért furán néznek, valószínűleg mert még nem tudják, hogy a sikeres ember bora a pezsgő.) A szétkoffeinezett és cukrozott üdítőm nem egyenrangú partnere a címkéje szerint egybeírandó Balatonivilágos nevű hipsztersörnek, hiába gyártja egy elég menő frankföldi sörfőzde.
A legnagyobb hatást azok teszik rám, akik képesek egy pohár vörösbor társaságában végigülni az estét, és a világért sem ismernék be maguknak, hogy legszívesebben kólával öntenék fel, na nem azért, mert ilyen egyszerű lelkek, hanem mert ölni tudnának a kóla ízéért, ellentétben a fűrészporos vörösborral.
És legalább ilyen vicces vagyok én is, amikor alkalmi absztinenciám miatt rögtön alkoholistának vagy gyenge jellemnek könyvelek el mindenkit, aki előtt nem egy csésze tea gőzölög. A negyedik napra Almdudlerrel és Club Mate kólával fordultam rá.
Most már kéne azért valami rendes is.
*
Pontosan mi is ez az egész? Minden tudnivaló a Száraz Novemberről.