Az emlékezet tükre

„A válogatás tizenkét tehetséges szerzője nem tesz mást, mint belemarkol az emberi emlékezet sűrű masszájába és ami nem folyik ki ujjaik közül, abból próbálnak szobrot, emlékművet állítani. Ezzel (akarva vagy akaratlanul) az emberi kollektív emlékezet elé állít minden apró részletet kiemelő, tűéles képet adó tükröt. Mert Csernobil emlékéhez nem csak a fájdalom, a megcsonkított életek fájdalma társul, nem csak a »láthatatlan ellenségtől« való félelem társul - szorosan hozzátartozik az emberi létezés lényegtelenségétől való félelem, megjelenik benne a »felsőbb létezés« spirituális vágya; hozzátartozik a tudományos gondolkodású ember feleszmélése a döbbenetes igazságra, miszerint »eltűnésünk« után az üresen hagyott létteret kíméletlenül (ám minden joggal) elmarja a természet. Csernobil emlékéhez hozzátartozik a tudományos tény, hogy a következmények koránt sem voltak olyan rendkívüliek, mint azt előre jósolták; hogy a növény- és állatvilág képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, hogy madarak, a sugárzással szemben ellenállóbb generációja nőtt fel azóta; hogy a katasztrófa, ami életeket söpört le a színről, csupán csak egy apró döccenő volt az élet fejlődésének négy és fél milliárd éves történetében. Csernobil emlékezetéhez hozzátartozik az üresség érzése, de a remény érzése is.

A kép tehát rendkívül színes és összetett - nem csoda, hogy minden író megtalálta a saját hangját és egyedi szemszögekből vizsgálták a témát. A »helyszíni tudósítások« mellett megjelennek a kötetben a kis emberek szemszögéből íródott alkotások, a Sztalker-érzést közvetítő, vagy egyenesen poszt-apokaliptikus történetek, a spirituális, vallási szimbolika, a hidegháborús ponyva-horror és a szuperhős-képregény fantasztikus eszköztára, valamint a szín-tiszta tudományos-fantasztikum is.”