Neil Gaiman ezúttal kivételesen nem a fantáziájára hagyatkozik

„Bár Gaiman már jócskán pályája elején kihátrált az újságírásból – bevallása szerint nem tudta elviselni, hogy a tények gúzsba kössék –, a kötet számos az újságíráshoz közelálló szöveget is tartalmaz. Van itt interjú Stephen Kinggel vagy éppen Lou Reeddel, de a kötetben megtalálható olyan klasszikus riport is, mint például a Hattól hatig című írás, melyben Gaiman a „vad” londoni éjszakát akarja felkutatni, de az izgalmak valahogy nem akarnak rátalálni. Az újságírói szövegek közül mégis a legszórakoztatóbbak azok, amelyek a hollywoodi filmvilágot helyezik középpontjukba. Gaiman már a Tükör és füst című novelláskötetében írt egy novellát Az aranyhalas medence és más történetek címmel, melyben pikírten vall saját kívülállóságáról Hollywoodban. Ez a téma hasonló hangnemben megjelenik a kötet írásaiban is. Az egyik szövegben a Tükörálarcok című filmje sundance-i bemutatójáról számol be, ahol szórakoztató látni, milyen belterjes és szürreális a hasonló filmfesztiválok világa. Ezenfelül a címadó szöveg, a Kilátás az erkélyről is a filmvilág kulisszái mögé enged bepillantást. Ebben a szerző az 2010-es Oscar-díjátadóról írt beszámolót, ahova a mesekönyvén alapuló Coraline című animációs filmet kísérte el. És bár a szerző kénytelen az A-listás helyekről kiszorulva, igazi outsiderként az erkélyről végigasszisztálni a díjátadót, mégis szellemes és gunyoros bepillantást enged a vörös szőnyeges felvonulás és a büfében való smúzolások kifacsart, álomgyári világába. (…)

Gaiman a leendő művészpalánták istápolása mellett nem feledkezik meg saját idoljairól sem. A kötet számos könyvelőszót is tartalmaz, amely a szerző egy-egy kedvenc írójához és zenészéhez szóló ajánlásokat ölel fel. A bevezetőkkel megtámogatott szerzők közé tartozik Poe, Kipling, Lovecraft, Douglas Adams, Ray Bradbury és még számos, itthon kevésbé ismert szerző is. A kötet közepének gerincét ezek a bevezetők és előszavak adják és a könyv is ekkor döccen meg leginkább, hiszen egyes írások a szóban forgó könyv ismerete nélkül nem igazán állják meg a helyüket, és emiatt néha nehézkes átrágni rajtuk magunkat. A könyv több mint hatvan írást tartalmaz, és furcsa ilyet mondani egy Neil Gaiman-könyv terjedelmével kapcsolatban, de egy alapos nyirbálás javára vált volna a kötetnek.”