Donald Trump és a hortobágyi pásztor háromszáz szava

„Azt javaslom, hogy vegyünk egy nagy levegőt és nézzük meg miben volt igaza a vitatkozó feleknek. A hortobágyi pásztor voltaképpen rendkívül kiszolgáltatott. Ha nem ismeri a modern jog, közgazdaság, közlekedés nyelvét, nem kíséri figyelemmel a környező világot, akkor nagyon hamar áldozatává válhat a külső erőknek. Ha nincs tisztában azzal, hogy az iskolázottság, műveltség milyen fontos, gyermekei is csak a Hortobágy poétái lehetnek, bármilyen talentum rejtőzik is bennük. Másrészről a hortobágyi pásztor olyan autonóm, az emberi érzelmek kifejezésének széles tárházával rendelkező műveltség birtoka, amelyet megőrzendő kincsnek kell tekintenünk. Ha ő félti magát és örökségét, az általa nem ismert, nyelvében és szimbólumaiban is idegen külső világtól, az teljesen jogos emberi alapérzés.

Azt mondhatjuk, Zsolt Béla valós problémára tapintott rá, de tökéletesen alkalmatlan és érzéketlen módon, amely megközelítés a bezárkózást nem oldotta, hanem erősítette. Kodolányi János viszont amellett, hogy fontos igazságot mondott ki, nem ismerte fel Zsolt azon igazságát, hogy a hortobágyi pásztorok világa elmúlóban van, s ha ez az elmúlás felkészületlenül éri ezeket az embereket, annak ők lesznek a legnagyobb vesztesei.

Valami ilyesféle kölcsönös meg nem értést érzek én az elnökválasztásban megtestesülő konfliktusban, amely Clinton és Trump személyében közvetítődött. Az információk, a műveltség, a gazdasági hatalom birtokában lévő elitnek folyamatos önvizsgálatra kell kényszerülnie, hogy leküzdje a türelmetlen, gőgös, lefitymáló hozzáállást, mert ez voltaképpen az önimádó antidemokratizmus útja. Ugyanakkor éppen ilyen veszélyes a sérelmi alapú, parttalan elitellenesség, amelyet nem ünnepelni és dicsérni, inkább megérteni és csillapítani kell, mert veszélyes utak eredője lehet. ”