„– Akkor, ahogy sokan hajlamosak rá, attól sem kell megijednünk, hogy a kamaszok ma Harry Pottert olvasnak, nem pedig Jókait?
– Miért kellene? Van, amit íróként Jókai tudott jobban, de van, amiben Rowling ügyesebb. Például Rowling klasszika-filológus, latinos végzettsége révén mitologikusan gondolkodik, mítoszokat gyárt, ami ma kifejezetten korszerű. Tudja, mire való és miről beszél a mitológia, és ezt képes népszerű módon átadni az olvasónak.
– Mit értsünk mitologikus gondolkodás alatt?
– Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ott van a mumus a szekrényben: ha az ember retteg valamitől, akkor a szekrényből az fog előjönni, amitől fél. Lehet, hogy addig nem is tudatosult benne, melyek az igazi félelmei, de mikor a szekrény kinyílik… Ez pedig maga a mítosz: a félelem megtestesül, nekem pedig meg kell találnom a megoldást: mit kell tennem a megtestesült félelemmel? Először megfogalmazódik, megtestesül, ami az agyamban van, utána valamilyen eszközzel – egyébként művészi eszközzel – megszüntetem a problémát. A Harry Potterben számtalanszor tetten érhető a mitologikus beszédmód, ezért annyira hatásos. Én csak azért nem tanítom, mert a Harry Potter által fölvethető problémákat más művek kapcsán jobban végig tudjuk gondolni – azaz számomra vannak jobb írók J. K. Rowlingnál, ahogyan – tudom, most szörnyű dolgot fogok mondani – vannak jobb írók Jókai Mórnál is.”