Hanyatlóban a Republikánus Párt?

„Egyik utolsó rádiós beszédében Ronald Reagan figyelmeztetett a demagógokra, akik készen állnak kereskedelmi háborút üzenni akár szövetségeseiknek, ezzel pedig meggyengíteni a nemzeti gazdaságot, és veszélyeztetni a nemzeti, valamint nemzetközi békét, miközben az Egyesült Államok zászlaját lengetik. Ezzel szemben Donald Trump éles kritikával illeti a szabadkereskedelmi övezetek létrehozására vonatkozó tervezeteket, illetve a már megkötött megállapodásokat. »Mégis hogyan egyeztethető össze ez a republikánus szellemiséggel?« – teszi fel a kérdést Brett Stephens a Washington Postban.

A második világháborút követő republikánus külpolitikai stratégia meghatározásában mérföldkövet jelentett 1947-ben Arthur Vandenberg, a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának ülésvezetői tisztségét betöltő republikánus politikus és Harry Truman demokrata elnök egyetértése a görög és török kormányok szovjet agresszióval szembeni megsegítésében. Ez az esemény fémjelezte a GOP elfordulását az izolacionizmustól az internacionalizmus felé, melyet azóta hat republikánus elnök követett rendületlenül. Mind elfogadták a robusztus katonai szövetségesi rendszerek szükségességét, illetve a Szovjetunió megállítását, visszaszorítását. Ez a lassan hét évtizedes meggyőződés látszik felbomlani, amikor Newt Ginrich nyilvánosan megkérdőjelezi a NATO-tag Észtország esetleges orosz agresszió miatti megvédését, illetve amikor az alternatív jobboldal egyenesen támadás alá veszi a globalizmust.

A kultúra és a polgári alapelvek tiszteletét, és a politikusok jellemét tekintve egy egész kort jellemez általános hanyatlással. A konzervatív szakirodalom évtizedeken keresztül boncolgatta a demokratikus intézmények megőrzése érdekében létfontosságú személyes jellemeket. A William J. Bennett által írt »The Book of Virtues« és a »The Death of Outrage: Bill Clinton and the Assault on American Ideals« is ideális példája ennek a kritikus vonulatnak. Az alapgondolat egyértelmű: az ország vezetőinek jellemvonásai jellemzik az országot is. Stephens felteszi a kérdést: hogyan jutott el a Republikánus Párt addig az emberig, aki Twitteren és televíziós beszédekben személyes támadásokat intéz mindenki ellen, aki valaha bírálta őt?”