Fontos megtartani a gépektől való függetlenség nagyszerű biztonságát. Egyszerűbben mondhatnánk azt is, hogy az emberséget. És a szeretetet, amely valóságos tettek, áldozatok, fáradság nélkül csupán „like” marad.
„Érzékeljük, hogy változik a kommunikáció, új eszközök lépnek be mint kommunikációs csatornák – de mi az, ami leginkább megváltozott?
A valóságos tettek és a virtuálisak aránya. No, és az idő, ahogyan az időt érzékeljük. Egyrészt, kapcsolattartásnak nevezzük azokat a gesztusokat is, amelyek tényleges erőfeszítéssel vagy odaadással nem járnak. Másrészt, örök jelen időben élünk, a „mindig most” impulzív világában. (...)
Mit hozott a megváltozott kommunikáció és mit vesztettünk el? Van-e olyan, amiért nagy kár, és ezért valahogyan meg kellene őriznünk?
Állandó »bekapcsoltságot« hozott. A szünetmentes jelenlét és kommunikáció lehetőségét a kitágult világban, állandó összeköttetést egymáshoz. És, persze az információhoz, legyen az jó, rossz, igaz vagy hamis. Milyen örömteli, amikor tőlünk távol élő szeretteinkkel tudunk ingyen – vagy legalábbis a havi internet-előfizetés árával – videotelefonon beszélgetni.
(...)
Én nem vagyok híve a jó-rossz szembeállításnak: túl egyszerű volna félni az utóbbitól. Inkább azt érdemes figyelnünk, hová vezet mindez. Egyre többet beszélünk a negyedik ipari forradalomtól, amely a harmadik, digitálisnak nevezett fordulattól abban tér el, hogy a digitális, biológiai, anyagi valóság teljes fúzióját hozhatja el. Azt a kort, amikor újra rá kell kérdeznünk, mi az igazán emberi, mitől ember az ember.
Óriási különbség van – és ez egyre nő – a generációk médiahasználata között, ez sok feszültség forrása is lehet – te mit tapasztalsz ezen a téren?
Tizenöt éve használták először azt a megkülönböztetést, hogy léteznek digitális bennszülöttek és bevándorlók. Utóbbiak azok, akik nem »klaviatúrával a kezük alatt születtek«, a most negyven-ötvenesek. Számukra a technológia: eszköz. Az utána következőknek viszont életmód és közeg. (...)
Megváltoztathatja. A média időt követel, és, bár lehetséges a figyelem megosztása – ezt naponta látjuk gyerekeinken leckeírás közben – mégis, a média a családi időre is »pályázik«. Ez, persze nem most kezdődött. (...) Korunk kismamáinak többsége a közösségi oldalakon találja meg a »babaszobából« való kilépés lehetőségét: itt lehet megmutatni a kicsit a barátoknak, sőt a világnak. Nem is csoda, hogy ma valakiről a foganása pillanatától négy éves koráig több kép keringhet a digitális térben, mint amennyi ötven-hatvan évvel ezelőtt valakiről egy teljes élet alatt készült.
Az új kommunikációs szokások hatással vannak például az oktatásra is – a hagyományos, jól bevált módszerek már unalmasnak tűnnek. Egyetemi oktatóként érzékeled-e ezt? Mit lehet tenni?
Igen, mindannyian érezzük, akik a katedrán állunk. Amikor beszélek, nem egyszer látom, hogy éppen leellenőrzik, utána olvasnak a hallgatók annak, amit mondtam. De az, hogy nem vagyunk többé a tudás kútfői, vagy legalábbis, előnyben lévő birtokosai, valójában a tanári hivatás legfontosabb feladatára figyelmeztet minket. Hogy nem adatokat, hanem összefüggéseket, nem információkat, hanem gondolkodást tanítunk. Kérdezni, reflektálni, alkotni, adni, felelősséget vállalni, belátni. Észrevenni a problémákat. Megalapozott válaszokat adni rá. Önálló véleményt kialakítani. Képessé válni másokkal megvitatni valamit. Egyszerű dolgoknak hangoznak talán ezek egy egyetemi oktatótól, de ez a lényeg. Mert én úgy hiszem, az információból csak az emberben lehet műveltség. A technológiából csak az erkölcs avathat kultúrát. A kapcsolatból csak az ember révén lesz közösség.
Ezeket az egyetemesen fontos képességeket kell ma oktatunk, és azt hiszem, ebben valójában nem változott semmi.”
(...)
Ébredj velünk, vagy kezdd a heted egy kis laza csevegéssel! Hétfőn ismét érkezik a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Minden hét első napján és csütörtökön 8:00-tól Gyürky Enikő és Szabó András Csuti ébreszt fel, hogy megvitassák veled közösen a legfrissebb közéleti témákat.
Sipos József, a kárpátaljai Tiszakeresztúr lelkésze és csapata egy évtizede szolgálja az árvák között a legárvábbakat, azokat a kis betegeket, akiket a szüleik hetekre-hónapokra a kórházakban hagynak. A háború miatt most még nagyobb szükség van a munkájukra.
Aki békét akar, az a miniszterelnökkel tart a mai háborúellenes gyűlésen Győrben.
Magyarország az EU harmadik helyén áll termékenységi arányszámban, úgy, hogy a „migrációs születésű” gyermekek száma nulla.
Lehet közvélemény-kutatást színlelni, ám a valóság és az idő mindent helyre tesz.
Olyan nincs, hogy a törvény szerint több év börtön jár valamiért, de ezzel párhuzamosan mégis büntetlenül lehet csinálni és vagizni vele, hogy csináltad.
A zsidó közösségek egyre gyakrabban válnak fizikai támadások és bojkottok célpontjává.
Van-e visszaút a katasztrofális döntésekből? Boris Kálnoky írása.
