Fontos megtartani a gépektől való függetlenség nagyszerű biztonságát. Egyszerűbben mondhatnánk azt is, hogy az emberséget. És a szeretetet, amely valóságos tettek, áldozatok, fáradság nélkül csupán „like” marad.
„Érzékeljük, hogy változik a kommunikáció, új eszközök lépnek be mint kommunikációs csatornák – de mi az, ami leginkább megváltozott?
A valóságos tettek és a virtuálisak aránya. No, és az idő, ahogyan az időt érzékeljük. Egyrészt, kapcsolattartásnak nevezzük azokat a gesztusokat is, amelyek tényleges erőfeszítéssel vagy odaadással nem járnak. Másrészt, örök jelen időben élünk, a „mindig most” impulzív világában. (...)
Mit hozott a megváltozott kommunikáció és mit vesztettünk el? Van-e olyan, amiért nagy kár, és ezért valahogyan meg kellene őriznünk?
Állandó »bekapcsoltságot« hozott. A szünetmentes jelenlét és kommunikáció lehetőségét a kitágult világban, állandó összeköttetést egymáshoz. És, persze az információhoz, legyen az jó, rossz, igaz vagy hamis. Milyen örömteli, amikor tőlünk távol élő szeretteinkkel tudunk ingyen – vagy legalábbis a havi internet-előfizetés árával – videotelefonon beszélgetni.
(...)
Én nem vagyok híve a jó-rossz szembeállításnak: túl egyszerű volna félni az utóbbitól. Inkább azt érdemes figyelnünk, hová vezet mindez. Egyre többet beszélünk a negyedik ipari forradalomtól, amely a harmadik, digitálisnak nevezett fordulattól abban tér el, hogy a digitális, biológiai, anyagi valóság teljes fúzióját hozhatja el. Azt a kort, amikor újra rá kell kérdeznünk, mi az igazán emberi, mitől ember az ember.
Óriási különbség van – és ez egyre nő – a generációk médiahasználata között, ez sok feszültség forrása is lehet – te mit tapasztalsz ezen a téren?
Tizenöt éve használták először azt a megkülönböztetést, hogy léteznek digitális bennszülöttek és bevándorlók. Utóbbiak azok, akik nem »klaviatúrával a kezük alatt születtek«, a most negyven-ötvenesek. Számukra a technológia: eszköz. Az utána következőknek viszont életmód és közeg. (...)
Megváltoztathatja. A média időt követel, és, bár lehetséges a figyelem megosztása – ezt naponta látjuk gyerekeinken leckeírás közben – mégis, a média a családi időre is »pályázik«. Ez, persze nem most kezdődött. (...) Korunk kismamáinak többsége a közösségi oldalakon találja meg a »babaszobából« való kilépés lehetőségét: itt lehet megmutatni a kicsit a barátoknak, sőt a világnak. Nem is csoda, hogy ma valakiről a foganása pillanatától négy éves koráig több kép keringhet a digitális térben, mint amennyi ötven-hatvan évvel ezelőtt valakiről egy teljes élet alatt készült.
Az új kommunikációs szokások hatással vannak például az oktatásra is – a hagyományos, jól bevált módszerek már unalmasnak tűnnek. Egyetemi oktatóként érzékeled-e ezt? Mit lehet tenni?
Igen, mindannyian érezzük, akik a katedrán állunk. Amikor beszélek, nem egyszer látom, hogy éppen leellenőrzik, utána olvasnak a hallgatók annak, amit mondtam. De az, hogy nem vagyunk többé a tudás kútfői, vagy legalábbis, előnyben lévő birtokosai, valójában a tanári hivatás legfontosabb feladatára figyelmeztet minket. Hogy nem adatokat, hanem összefüggéseket, nem információkat, hanem gondolkodást tanítunk. Kérdezni, reflektálni, alkotni, adni, felelősséget vállalni, belátni. Észrevenni a problémákat. Megalapozott válaszokat adni rá. Önálló véleményt kialakítani. Képessé válni másokkal megvitatni valamit. Egyszerű dolgoknak hangoznak talán ezek egy egyetemi oktatótól, de ez a lényeg. Mert én úgy hiszem, az információból csak az emberben lehet műveltség. A technológiából csak az erkölcs avathat kultúrát. A kapcsolatból csak az ember révén lesz közösség.
Ezeket az egyetemesen fontos képességeket kell ma oktatunk, és azt hiszem, ebben valójában nem változott semmi.”
(...)
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Szoboszlai Zsolt és Stefan Gyökeres döntései meghatározták fiaik pályafutását.
„Gondolta volna, hogy ilyen rendes ember lesz belőlem?” Talán ennél szívmelengetőbbet nem is hallhat egy cigány szegregátumban szolgáló szerzetesnővér. A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai néhány évtizede a legkilátástalanabb helyzetben élők mellé szegődtek, s azóta minden csillogó koromfekete szempárból maga Krisztus néz vissza rájuk. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlón jártunk.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Élvonalbeli szakemberektől tanul elmondása szerint Pankotai Lili, aki beszélt az iskolaváltásáról, beilleszkedési nehézségeiről és tanulmányairól is.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
