Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Egy laikus ha a jogszabály és valóság félreérthetetlen jelei között kell választania, nyugodtan választhatná utóbbit. Ahogy teszi ezt a nép minden egyszerű fia a buszon, a sörözőben és a közösségi oldalakon.
„Papíron fontos szereplői az igazságszolgáltatásnak, a bíráskodás laikus résztvevőiként. Azért vannak, hogy az ügyek megítélésében ne csak a jogászi szemlélet domináljon, jusson érvényre az egyszerű, józan, hétköznapi értékrend is. Így szól az elmélet. Az angolszász jogrendszerben ezt a funkciót a filmekből jól ismert esküdtszék látja el, nálunk viszont a törvényszékek büntetőügyekben jellemzően háromtagú tanácsban ítélkeznek, melynek egy hivatásos és két nem hivatásos tagja van.
Elhatárolandó a hivatásos és a laikus bíráskodás iránti elvárások lényegét, vegyük például a sajtó által figyelemmel kísért politikai korrupciós ügyeket, melyek az utóbbi időben rendre felmentéseket hoztak – a közvélemény csalódására. A XIII. kerületi volt alpolgármester, Hiszékeny Dezső és az V. kerület volt jegyzője, Rónaszéki László pereiben napvilágot látott magatartásuk sokkal több, mint gyanús.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok – főleg a nyomozó hatóságok által törvénytelenül beszerzett lehallgatási anyagok kizárása után – nem tudták teljesíteni a büntetőeljárási törvénynek azt a kritériumát, hogy a terheltet elítélni csak kétséget kizáró bizonyítottság esetén lehet. Egy felelős hivatásos jogász tehát ezek után nem mondhat ki bűnösséget. Nem úgy egy lelkiismeretes laikus, akinek ha a jogszabály és valóság félreérthetetlen jelei között kell választania, nyugodtan választhatná utóbbit. Ahogy teszi ezt a nép minden egyszerű fia a buszon, a sörözőben és a közösségi oldalakon.
A laikus bíráskodással szembeni egyik leglényegesebb elvárás az állampolgári igazságérzet bevonása az ítélkezésbe, annak érdekében, hogy a társadalom véleménye és a jogerős döntések között tátongó szakadék csökkenjen. Ráadásul a törvényszéki tanácsban két ülnök áll egy hivatásos bíróval szemben, akit így akár le is szavazhatnának. Mégsem teszik. Mégis csak a szigorúan jogászi szemlélet érvényesül a végső döntésben. Ahogy a téma kutatója, a szegedi egyetem jogi karán oktató Badó Attila egy szakcikkében fogalmaz, az ülnökök jellemzően »marginális szerepet játszanak a jogviták eldöntésében«, mert »a rendszer jellegéből következik, hogy a hivatásos bíró akarata érvényesül«.
Hogy miért, arról az egyetemi oktató lapunknak nyilatkozott. Az okok között említette, hogy a bíróságoknak indoklási kötelezettségük van, azaz az ítéletet kénytelenek jogi érvekkel maradéktalanul alátámasztani; ez pedig akadálya annak, hogy a tisztán jogászi megítéléssel szemben a laikus meglátás felülkerekedjen az elbírálásban. Más a helyzet például az esküdtszékeknél, amelyeknek nem kell szakmai érveket felsorakoztatniuk döntésük mögött, ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy épp ezért nem egy ártatlant is börtönbe küldenek – mutat rá Badó Attila.”