Decentralizációt akarunk

„AGERPRES: Számos bírálat érte az RMDSZ-t a kampány előtt több óriásplakáton megjelent üzenet miatt, miszerint 'Megmentjük Kolozsvárt/Nagyváradot Bukaresttől. A mi adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost!'. Miért gondolják úgy, hogy a főváros veszélyt jelentene Kolozsvárra, Nagyváradra, általában Erdélyre?

Kelemen Hunor: Itt nem Bukaresttel és nem a bukarestiekkel van a gond, hanem arról van szó, hogy milyen kép alakult ki az erdélyiekben a kormányzásról, a kormányról, amely a fővárosban székel, és amelynek erőfeszítései folyamatosan a központosításra irányulnak. Mi itt egy teljesen természetes és európai elvről, a pénzügyi decentralizációról beszélünk. A plakátok is erről szólnak, semmi másról. Akik tényleg meg akarják érteni az üzenetet, azok végig elolvassák, amit a plakáton ír. Akik mást akarnak kihozni belőle, elolvasnak két szót, majd olyasmivel vádolnak, ami nem igaz.

Ezelőtt néhány évvel egy volt kolozsvári román kollégánk, aki most európai parlamenti képviselő, éppen ezzel az üzenettel kampányolt, csakhogy azt nem hallotta meg senki. Ha mi mondjuk, azonnal meghallják. Mi egy alapvető problémára szerettük volna felhívni a figyelmet, és ez sikerült is: miért kell azoknak a cégeknek, amelyek bizonyos összeg fölötti éves forgalmat bonyolítanak le, kötelezően Bukarestben adózni, függetlenül attól, hogy hol tevékenykednek, hol vannak a gyáraik, üzemeik? Miért?

A szászsebesi Mercedesnek, a kolozsvári Boschnak, a zilahi Michelinnek, és még sorolhatnám, miért kell Bukarestben fizetnie az adót? Mi úgy gondoljuk, hogy több pénz kellene hogy maradjon a helyi önkormányzatoknál, hogy a polgármesternek, a megyei tanácselnöknek ne kelljen kéregetni menniük Bukarestbe olyasvalakihez, akinek talán fogalma sincs arról, merre van a gyalui iskola. De ő fogja eldönteni, hogy újra kell-e meszelni vagy sem. Fogalma sincs arról, hogy hol megy át a híd a Szamoson, de ő majd eldönti, hogy szükség van-e új hídra vagy nincs. Nagyon fontos lenne, hogy az állam jobban bízzon saját polgáraiban, engedje, hogy maguk hozzanak meg bizonyos döntéseket, és biztosítsa a pénzügyi forrásokat ezeknek a döntéseknek a kivitelezéséhez.

Ez nem azt jelenti, hogy mi elleneznénk a visszaosztást, hiszen sok helyen kevesebbet termelnek annál, amennyire szükség lenne az önfenntartáshoz, viszont azt gondoljuk, hogy több pénz kellene hogy maradjon a helyi önkormányzatoknál. Ebben nincs semmi rendkívüli. Én azt látom, hogy ha mi hozunk szóba bizonyos témákat, problémákat, azonnal gyanúsabbak leszünk, mint mások, akik ugyanerről beszélnek. Miért?

Én is román állampolgár vagyok, aki rendszeresen befizeti adóit és illetékeit, szüleim, nagyapám, déd—és ükapám munkájával hozzájárult Románia fejlődéséhez. Akkor én miért nem beszélhetek arról, amit egy román minden további nélkül szóvá tehet? Miért? Szóval erre utalt a mi üzenetünk. Nem a bukarestiek, nem a főváros ellen irányult.

Pénzügyi decentralizációt akarunk, és ezzel nem vagyunk egyedül. Kérdezzen csak meg néhány üzletembert, románokat, magyarokat egyaránt, és meglátja, hogy egyetértenek ezzel. Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Csíkszeredában nem csak magyarok élnek, mi nem csak a magyaroknak kérjük a decentralizációt, hanem minden ember, minden közösség számára, függetlenül attól, hogy ebben milyenek az etnikai arányok.”