– Társadalmi, kulturális szempontból is lényeges, hogy míg az első felfogásban központi szerepe van az élet továbbadásának, a másodikban, ahol a pár tagjai kiegészítik egymást, lelki társak, együtt keresik a boldogságot, opcionális lett a gyerek. Ez a két nézet ma verseng egymással – mutatott rá Krúdy Tamás.
A válásokkal kapcsolatban a »megjavítás« fontossága hangzott el, hiszen azon párok 80 százaléka, akik eljutottak odáig, hogy elválnak útjaik, de mégis együtt maradtak, öt éven belül gyökeres javulást tapasztalt a házasságában. Érdemes tehát kibírni azt a rossz időszakot, amely minden együttélésben eljöhet. Sokan a fiatalok közül ezt úgy előzik meg, hogy eleve nem is gondolják véglegesnek a kapcsolatukat, még anyakönyvvezetőhöz sem mennek el, nemhogy Isten áldását kérjék életükre. Egyébként a polgári esküvő is közösség, család előtt tett ígérettel jár, s gesztusértéke van. Sokan ettől is félnek, ezért választják a próbaházasságot, mert nem mernek hosszú időre tervezni.
Krúdy Tamás hasonlóan élte meg fiatal éveit, mielőtt véglegesen összekötötte volna életét feleségével, Zsófiával.
– Ha túl hamar lép be a szexualitás egy kapcsolatba, az megakadályozza, hogy az emberek ténylegesen megismerjék egymást. Elmaradnak az ismerkedés apró momentumai. Az embernek a szexualitás olyan otthonosság-érzést ad, mintha ismerném a másikat. Hiszen olyat teszek vele, amitől akár gyerekünk is lehetne. Ezt mondja az ember a testével, de valójában nem azt gondolja, nem ezt akarja, csak úgy tesz. És ezzel sok megismerési lépéstől megfosztja magát – hangsúlyozta az újságíró.