– Társadalmi, kulturális szempontból is lényeges, hogy míg az első felfogásban központi szerepe van az élet továbbadásának, a másodikban, ahol a pár tagjai kiegészítik egymást, lelki társak, együtt keresik a boldogságot, opcionális lett a gyerek. Ez a két nézet ma verseng egymással – mutatott rá Krúdy Tamás.
A válásokkal kapcsolatban a »megjavítás« fontossága hangzott el, hiszen azon párok 80 százaléka, akik eljutottak odáig, hogy elválnak útjaik, de mégis együtt maradtak, öt éven belül gyökeres javulást tapasztalt a házasságában. Érdemes tehát kibírni azt a rossz időszakot, amely minden együttélésben eljöhet. Sokan a fiatalok közül ezt úgy előzik meg, hogy eleve nem is gondolják véglegesnek a kapcsolatukat, még anyakönyvvezetőhöz sem mennek el, nemhogy Isten áldását kérjék életükre. Egyébként a polgári esküvő is közösség, család előtt tett ígérettel jár, s gesztusértéke van. Sokan ettől is félnek, ezért választják a próbaházasságot, mert nem mernek hosszú időre tervezni.
Krúdy Tamás hasonlóan élte meg fiatal éveit, mielőtt véglegesen összekötötte volna életét feleségével, Zsófiával.
– Ha túl hamar lép be a szexualitás egy kapcsolatba, az megakadályozza, hogy az emberek ténylegesen megismerjék egymást. Elmaradnak az ismerkedés apró momentumai. Az embernek a szexualitás olyan otthonosság-érzést ad, mintha ismerném a másikat. Hiszen olyat teszek vele, amitől akár gyerekünk is lehetne. Ezt mondja az ember a testével, de valójában nem azt gondolja, nem ezt akarja, csak úgy tesz. És ezzel sok megismerési lépéstől megfosztja magát – hangsúlyozta az újságíró.
Az európai kultúrában a nemiséghez való viszony nagyon végletes. Egyes körökben tabutéma, a másik véglet pedig a hippikorszakból örökölt szabad szerelem felfogása. A kettő között megtalálni a helyes egyensúlyt nem könnyű, és még nehezebb jól átadni gyermekeinknek. Ezt segítendő, Krúdy Tamás II. János Pál pápa szavai nyomán a szexualitást háromlábú asztalhoz hasonlította, amelynek lábai a gyermeknemzés, az örömszerzés és a társas kapcsolat elmélyítése. Bármelyik lábat kivesszük, az asztal felborul.
Egy rejtettebb problémára hívta fel a figyelmet Kölnei Lívia, amikor a családon belüli erőszak témáját hozta fel. Krúdy Tamás szerint a párkapcsolaton belüli erőszak megnevezés jobban kifejezi azt, ami a valóságban történik. Nem szokták ugyanis hangsúlyozni, hogy az összes együttélés-típust figyelembe véve a gyerekek a biológiai szüleikkel együtt élve vannak kitéve a legkevesebb erőszaknak. Nevelőszülő esetén ötször nagyobb eséllyel történik meg ugyanez, azok a gyerekek pedig, akiknek az édesanyja alkalmi kapcsolatokat tart fent, még ennél is nagyobb számban eshetnek abúzus áldozatául. Ugyanez vonatkozik a nőkre is, akik a férjükkel élnek együtt, őket fenyegeti a legkevesebb erőszak. A legbiztonságosabb hely tehát a család – oszlatott el egy újabb mítoszt az újságíró.
A közönség soraiból kérdező, sokgyermekes édesanyának válaszolva Krúdy Tamás elmondta, hogy a hétköznapok rutinja ellen próbálnak minél több időt kettesben tölteni a feleségével. A hetente egy este, havonta egy hétvége, évente egy hét gyerekek nélkül, csak kettesben tervet megvalósítani azonban eddig nem igazán sikerült.
Egy másik résztvevő a szenvedély fenntartásáról kérdezte az újságírót; neki és minden régóta házasságban élő férjnek és feleségnek azt tanácsolta, hogy a bennük lévő szexuális energiát akaratlagosan csak arra az egy emberre fordítsák, akit szeretnek.
A beszélgetésen szó esett a párKatt.hu internetes katolikust házastárskereső oldalról is, amely néhány éve indult, és már sokaknak segített megtalálni világnézetében és házasságról alkotott elképzelésében hasonló társát. Krúdy Tamás kiemelte, hogy a regisztrálók között meglepően sok a 25 év alatti fiatal férfi, ami azt is mutatja, hogy ebben a korban még nagy az igény az elköteleződésre. Ennek a korosztálynak egy része az egyetemen találja meg élete párját, mert ez az a hely, ahol még együtt vannak fiúk és lányok. Akinek ez nem sikerül, az onnan kikerülve, ha nincs esetleg mondjuk vallási közössége, nehéz helyzetbe kerül. Korunkban a kulturált ismerkedésre egyre kevésbé vannak alkalmas helyek, közösségek, marad tehát az internetes társkeresés. De ott sem szabad elfelejteni, hogy nem azt kell keresnünk, aki minket boldoggá tesz majd, hanem akit mi tehetünk boldoggá – összegezte Krúdy Tamás.ʺ