Doctor Strange (2016)

„Racionális közgazdászként egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Ben ellenére is komolyan tudok venni egy történetet, amely párhuzamos dimenziókról és varázslókról szól, azonban a forgatókönyvben ezt okosan úgy oldották meg, hogy a doktor velünk együtt eleinte rendkívül szkeptikus a mágusvilággal és mindenféle fantasy elemmel, hogy aztán az ősmágus felnyissa a szemét, és kinyissa a lelkét, miközben mi is azon kapjuk magunkat, hogy meg lettünk győzve. Fantasztikus a látvány, de az még önmagában nem tudta volna eladni a filmet, kellett hozzá egy jól fefűzött történet, egy igazi egócsökkentő jellemfejlődés, amelyet már sokszor láttunk, de ennyire különlegeset még soha, jól felépített karakterek (talán csak Mordo alakja szorult egy árnyalatnyival hátrébb, mint kellett volna), és a kiváló szereposztás nélkül nem működött volna ilyen jól ez az alkotás. (…)

A Marvel látványban abszolút újat tudott mutatni (nem kis dolog ez a képregényfilmek tengerében, de olyan szinten hajlították meg a CGI-mágusok a teret és az időt vásznon, amire eddig még nem volt példa), amúgy viszont abszolút biztosra ment, hozta a tőle elvárható magas szintet, de az a bizonyos plusz hiányzott belőle. Mindezzel együtt tökéletesen szórakoztató és tartalmas alkotásról van szó, amelynek isteni a humora, sokszor érezzük úgy, hogy valóban varázslatot látunk, kár lenne kihagyni az életünkből, a doktor emlékezetes belépőt kapott, adtunk a mágiának rendesen, de minden valószínűség szerint nem ezt a Marvel-filmet fogjuk könnyes szemmel emlegetni az unokáinknak.

A látványon, a forgatókönyvön és a színészeken kívül a zenét kell mindenképpen kiemelni, Michael Giacchino ütős muzsikát komponált ehhez a fantasztikus kalandhoz, amely mégis emberi tudott maradni, ezért nem éreztük úgy, hogy semmi közünk sincs a történethez. A játékidőre tényleg elhisszük, hogy a Föld legnagyobb varázslójának igaz történetét látjuk, együtt lélegzünk a történettel, szurkolunk a főhősnek, és persze magunknak, nehogy már beszippantson bennünket a sötét dimenzió, ámulunk és bámulunk az elénk táruló látványon, elkezdünk hinni a mágiában, vagyis igazi filmélményt kapunk, amely ebben az ínséges esztendőben valódi ajándék a mozi szerelmeseinek.”