Racionális közgazdászként egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Ben ellenére is komolyan tudok venni egy történetet, amely párhuzamos dimenziókról és varázslókról szól.
„Racionális közgazdászként egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Ben ellenére is komolyan tudok venni egy történetet, amely párhuzamos dimenziókról és varázslókról szól, azonban a forgatókönyvben ezt okosan úgy oldották meg, hogy a doktor velünk együtt eleinte rendkívül szkeptikus a mágusvilággal és mindenféle fantasy elemmel, hogy aztán az ősmágus felnyissa a szemét, és kinyissa a lelkét, miközben mi is azon kapjuk magunkat, hogy meg lettünk győzve. Fantasztikus a látvány, de az még önmagában nem tudta volna eladni a filmet, kellett hozzá egy jól fefűzött történet, egy igazi egócsökkentő jellemfejlődés, amelyet már sokszor láttunk, de ennyire különlegeset még soha, jól felépített karakterek (talán csak Mordo alakja szorult egy árnyalatnyival hátrébb, mint kellett volna), és a kiváló szereposztás nélkül nem működött volna ilyen jól ez az alkotás. (…)
A Marvel látványban abszolút újat tudott mutatni (nem kis dolog ez a képregényfilmek tengerében, de olyan szinten hajlították meg a CGI-mágusok a teret és az időt vásznon, amire eddig még nem volt példa), amúgy viszont abszolút biztosra ment, hozta a tőle elvárható magas szintet, de az a bizonyos plusz hiányzott belőle. Mindezzel együtt tökéletesen szórakoztató és tartalmas alkotásról van szó, amelynek isteni a humora, sokszor érezzük úgy, hogy valóban varázslatot látunk, kár lenne kihagyni az életünkből, a doktor emlékezetes belépőt kapott, adtunk a mágiának rendesen, de minden valószínűség szerint nem ezt a Marvel-filmet fogjuk könnyes szemmel emlegetni az unokáinknak.
A látványon, a forgatókönyvön és a színészeken kívül a zenét kell mindenképpen kiemelni, Michael Giacchino ütős muzsikát komponált ehhez a fantasztikus kalandhoz, amely mégis emberi tudott maradni, ezért nem éreztük úgy, hogy semmi közünk sincs a történethez. A játékidőre tényleg elhisszük, hogy a Föld legnagyobb varázslójának igaz történetét látjuk, együtt lélegzünk a történettel, szurkolunk a főhősnek, és persze magunknak, nehogy már beszippantson bennünket a sötét dimenzió, ámulunk és bámulunk az elénk táruló látványon, elkezdünk hinni a mágiában, vagyis igazi filmélményt kapunk, amely ebben az ínséges esztendőben valódi ajándék a mozi szerelmeseinek.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
A Liverpool edzője szerint kiemelkedő a magyar játékos.
