Orson Scott Card: Fhérgek

„Nem tudom, hogy ez egy jobb regénye-e Cardnak, mert a karaktereket kevésbé éreztem most, inkább elvek, érdekek ütköztek, mintsem igazán személyiségek, de az is lehet, hogy csak a világteremtés furcsaságai miatt nem jöttek át nekem annyira hangsúlyosan. Türelem (beszédes nevek!) kompetensen halad diplomáciai fejfájásoktól profetikus fej- és egyéb-fájásokig, de Card több más hősét simán jobban kedvelem, azokhoz valahogy nem nőtt fel. Nem egy vékony kötet, és úgy találtam, ha leteszem egy fél napra (akár csak pár órára), nehezen veszem fel újra, helyenként nagyon komoly koncentrációt várt el (vagy csak az őszi kábaság vitte el a figyelmem), de azért az akadályok mögött van egy rendkívüli világ, amit néha meg lehetne festeni, és talán meg is kellene… néha pedig elmagyarázni sem tudnám, hogyan is képzeljük el. Fel kell fedezni.

A fantasztikummal ismerkedőket figyelmeztetném, hogy ez valami erősen haladó irodalom, viszont az edzettebbek teljesen elégedettek lesznek. Card, ha nehezebb témákkal, formákkal zsonglőrködik is, nagyon sosem nyúl mellé, és megvan ebben a könyvében is minden, amiért a többi művét szeretjük: a mítoszba oltott, de stabil elméleti (és világépítési) alapon álló meditáció a világ megfoghatatlan távlatairól, regényes formában. A Delta Visionnek pedig ismét egy elismerő biccentés, mert Card életművének gazdagságát nem csak a sokadik Alvin- és Ender-regények mutatják, hanem ezek a kevésbé ismert kincsek, amelyek a MesterMűvek sorozatban megjelentek. Talán egy Treason legközelebb, hm?”