Nem elég anonim a bitcoin

„Névtelensége világszerte miriádnyi használót szerzett drogkereskedők és anarchisták között a bitcoinnak. Most viszont úgy tűnik, hogy a digitális fizetőeszköz már nem elég anonim.

Nézzük meg a bizalmas tranzakciókat kínáló két kripto-fizetőeszközt, a Zcash-t és a Monero-t. Amikor a Zcash-t a múlt héten, először be lehetett szerezni, akkora volt az érdeklődés, hogy az alapítók ideiglenesen milliárdosnak érezhették magukat. A Moreno hírnevét a sötét web (dark web) – az internet azon része, ahol fegyverektől hackelt cuccokig minden eladnak – egyik népszerű piacterének köszönheti hírnevét, mert az fizetési opcióként jelölte meg.

Az újonnan érkezők érzik a bitcoin egyik gyengéjében rejlő lehetőségeket. Kormányzati kutatási ösztöndíjakkal támogatott elemzőcégek egyre jobbak felhasználók azonosításában, pedig állítólag szám- és betűsorokra titkosítják őket a nyilvános kulcsok. Az azonosítás azért lehetséges, mert az összes tranzakciót folyamatos nyilvános főkönyvben rögzítik, és bárki megtekintheti minden egyes bitcoin és fiók teljes történetét. Egyetlen kifizetés egy online eladónak elég is lehet a felhasználó személyének azonosítására, és így a fiókról is minden kiderül.

A bitcoinos tranzakciók hitelességét garantáló átláthatóság miatt tudhatjuk meg, hogy érintették-e korábban piszkos kezek a user által használt bitcoint. Az ilyen információ egyszerre előny és teher. Arra jó, hogy szolgáltatók eldöntsék, akarnak-e valakit ügyfélnek, vagy sem, viszont felelősséggel is jár, mert figyelniük kell, hogy az ügyfelek a törvény jó oldalán maradjanak.

Az amerikai kormány például pénzügyi intézmények megbízásával szervezte ki egyes bűnüldöző munkáit, köztük a digitális pénzügyeket is, hogy betartassák a pénzmosás elleni szabályozást. A drogkereskedelmet és az adóelkerülést nehéz a forrásnál lekapcsolni, gyanús pénzmozgások azonosítására viszont jók a bankok és a pénzváltók.

Úgy tűnhet, hogy a magánadatokat megőrző kripto-fizetőeszközökkel pont ez a kontroll küszöbölhető ki. A Monero több tranzakciót vesz egybe, hogy a forrás ne kapcsolódjon közvetlenül a kifizetés célpontjához. A Zcash védett tranzakciókat kínál, minden titkos, csak a tranzakció érvényességét hitelesítő adatsor nem. A bitcoinnal is hasonlókat terveznek a közeljövőben.

A fejlesztők természetesen nem azért találnak ki anonim fizetőrendszereket, mert bűnözőket akarnának segíteni, hanem mert a decentralizált fizetőeszköz csak így működik. Ha mondjuk, a felhasználónak el kell döntenie, hogy a tranzakció-történet alapján elfogadható-e ez és az a bitcoin, és így az egyik értékesebb lesz, mint a másik, a fizetőeszköz elveszítené léte értelmét.

A dollár azért sikeres, mert mindig dollárt ér, megtámogatva az amerikai kormány bele vetett hitével és bizalmával. Teljesen mindegy, hogy frissen nyomtatott vagy régi, makulátlan a története, vagy átment Al Capone kezén. Egy nyilvánosan ellenőrzött digitális fizetőeszköz nem rendelkezik ezzel a törvényes fizetőeszköz státusszal, úgyhogy másként kell elérnie ugyanezt.

A névtelenséggel elérhető, mert megakadályozható, hogy a kereskedő vagy a szolgáltató lásson bármilyen okot is, ami hátráltatná a fizetőeszköz-egység elfogadását. Ideális esetben olyan kevés információ derül ki, hogy mindenkit és minden érvényes tranzakciót egyenlően kezelnek.

Decentralizált pénzeket azért találtak ki, mert a digitális világban úgy akarunk tranzakciókat folytatni, hogy ne kelljen engedélyt kérni rá. Hogy ez mennyire könnyíti meg a bűnözést? Annyira, amekkora a bűnözés a valóságban. A problémát talán a pénzügyi rendszeren kívül kellene megoldani.”