Most tényleg fellázadtak a normálisok

„Mert most tényleg fellázadtak a normálisok. És tényleg nincs többé liberális konszenzus.

Nincs, mert a globalizáció szétverte Detroit elhagyott, kihalt, szélfútta és nyomorba gyalázott utcáin ez semmit nem jelent. Ott Trump azon mondata jelent valamit, miszerint »Harmincöt százalékos büntetővámot vetek ki azokra a cégekre, amelyek kiszervezik termelésüket az országból«. S persze ugyanez a mondat a globalizáció embertelen, gyilkos világában főbenjáró bűnnek minősül.

Nincs többé liberális konszenzus, hiszen a közép-nyugat farmereinek körében nem is volt soha, csak elhitették velük, nincs más lehetőség.

Nincs többé liberális konszenzus, mert ugyan a média száz százaléka Hillary Clintont támogatta, és mégis Trump nyert. Vagyis teljes egyértelműséggel kiderült, hogy a liberális konszenzus leghatalmasabb fegyvere, a média már semmit sem ér. (Ugyanazok, akik teljes természetességgel beszélnek arról, hogy a média teljes egészében Clintont támogatta, nekünk azt jajgatják, hogy a kormánypárti sajtó létezése, »túlsúlya« miatt idehaza nem is lehet tisztességes választásokat tartani. Azért majd ezen is töprengjenek el egyszer…)

Nincs többé liberális konszenzus, mert a liberalizmus eljutott végre a semmi szélére. Ott álldogál, ott ordibál, ott toporzékol. Katatón őrültként keresgéli az újabb és újabb kisebbségeket, amelyeket aztán megvédhet a »többségi társadalom« rettenetes, »fasiszta« kirekesztésétől. Jön-megy a liberális konszenzus, jéghideg, ellentmondást nem tűrő hangon mutat rá a hagyományos nemi identitások tarthatatlanságára, a hagyomány tarthatatlanságára, a hagyományos társadalmi szerepek tarthatatlanságára, a nemzet tarthatatlanságára, az osztály tarthatatlanságára, a hagyományos iskola tarthatatlanságára, az egykorvolt tudás tarthatatlanságára, a régi irodalom tarthatatlanságára, a mindenhol ott ólálkodó »rasszizmus« tarthatatlanságára, a hagyományos értelemben vett munka tarthatatlanságára, a hagyományos értelemben vett pénz tarthatatlanságára, a család tarthatatlanságára, a szülői szerepek tarthatatlanságára, a fehér ember tarthatatlanságára, Isten és a hit tarthatatlanságára – különös tekintettel a kereszténység s legkivált a katolikusok tarthatatlanságára, a »nő« tarthatatlanságára, a »férfi« tarthatatlanságára.”