Szociálisan érzékenyek

„Nem tudok afölött elsiklani, hogy a Népszabadság újságírói a Fedél Nélkülben jelentetik meg a cikkeiket. Nem aránytévesztés a hajléktalanok mindennapi tragédiájával és kilátástalanságával összehasonlítani a kirúgott újságírók sorsát? Elbántak velük, nem vitás, de nem túlzás rögtön a legelesettebbekhez mérni magukat? Pillanatnyilag munkanélküliek, s ez az állapot hetekig eltarthat, de nem kétlem, hogy hamarosan úgyis találnak munkát (alapfizetésüket most is megkapják). Kimenni az utcára, és tüntetni néhány órát egy-két hűvös őszi estén, aztán hazamenni: nincs egy kissé fölstilizálva ez a helyzet az »egy szerkesztőség hajléktalanjai« metaforával?

Elsőre biztosan jó ötletnek tűnt a hajléktalanmagazin szerkesztőinek is, hogy a Fedél Nélkülben jelennek meg a népszabisok cikkei, hiszen ekkora médiafigyelem ritkán irányult rájuk. Valószínűleg a szerzőknek is tetszett, hiszen így nem csak publikálhattak, de jó helyre megy majd a felturbózott lapszámból származó bevétel, amit jócskán felpörget majd a protestvásárlók alkalmi érdeklődése.

De mi lesz utána? Némelyek most az egyszer megveszik a lapot a Népszabadság-mellékletért. Mások viszont ugyanezért soha többé nem veszik majd meg. Egyáltalán nem biztos, hogy a »megsegített« hajléktalanok jól jártak a furcsa reklámmal. Márpedig ezt a lehetséges fejleményt baloldali eszméket hirdető, szociálisan érzékeny újságíróknak előre át kellett volna gondolniuk.”