„A sajtószabadságról kerekedett vitában, a Népszabadság felszámolásáról és annak újságíróiról Tamás Gáspár Miklós megvetően nyilatkozott. A napokban elbocsátott hírlapírók, az ő tükrében, nem voltak a nap lovagjai – ahogyan Bródy Sándor a szakma legjobbjait nevezte. A feladatukat félreértelmezték, vagy nem teljesítették. »Ahogy bátrabban fogalmazó időkben (haha, az Imrédy-kormány idején) mondta Illyés Gyula: „leköpöm őket, mielőtt meghalok értük”«.
Illyés ezt így sohasem mondta. S amit mondott, azt se kellett volna. Ő is kiállt a sajtószabadság mellett, amidőn ezt írta: »Harcba tehát úgy indulok, hogy igyekszem megbocsátani védencemnek, szemet hunyok neki, rá se nézek, nehogy leköpjem, mielőtt meghalok érte.« (Nyugat, 1938.5. »Naplójegyzetek«, február-április. Kötetben: Magyarok, Nyugat, 1932.277.
Nagy különbség. Tamás Gáspár Miklós saját használatra átfogalmazott Illyés szövegében a költő leköpi azokat, akiket véd. Ám Illyés nem köpi le őket. »Nehogy leköpjem…« – ez lényegbe vágó különbség.”