Egy Fidesznél is régebb óta fideszes szavazó vallomása arról, miért érzi rosszul magát a bőrében

„Hősünk a harmadik Orbán-kormány idején, leszámítva a migránsügy kezelését (mínusz a kvótakampány hangneme) egyre inkább feszeng, és a szűnni nem akaró botrányok láttán azon töpreng, a módszerek nem válnak-e egyre inkább hasonlatossá azokéhoz, akik ellen övéi annak idején létrejöttek. Minta János ezért oda jutott, hogy úgy érzi, a környezetében is egyre nagyobb fejvakarást kiváltó jelenségek, személyek válaszút elé állítják.

Az egyik lehetőséget abban látja, hogy a kisebbik rossz elve alapján igyekszik meggyőzni magát: a politika mindig is piszkos játék volt, és mivel a fő irány jó, nem szabad fennakadni a mégoly szutykos apróságokon.

A másik, hogy eljut odáig, mint nagy jóhiszeműségükben is végletesen pragmatikus barátai. Vagyis hogy az ellenféllel – aki időként mintha a mi sorainkban is feltűnne – csak úgy lehet elbánni, ha, akár nemtelen módon, biztos hátországot építünk. Valakinek tehát el kell végezni a piszkos munkát, s ha ezzel megvagyunk, jöhetnek a tisztakezű, új emberek, akik immár makulátlan eszközökkel tüsténkednek a haza felvirágoztatásán.

A harmadik út a cinizmusé. Annak kimondásáé, hogy barátaim, nyugodtan úrhatnámkodjatok, csaljatok, hazudjatok: amíg nekem jó lesz – nem vonjátok például meg a családi adókedvezményt, kiemelten támogatjátok a többgyerekeseket, bioetikai, társadalompolitikai kérdésekben nem csináltok hátraarcot –, felőlem azt tesztek, amit akartok.

Kifizetődő opció lehet még, hogy idomul a történtekhez, és úgy dönt, nem fog itt nyifinyafi értelmiséget játszani, hanem mindenbe szépen beleáll, akár tetszik neki, akár nem, nyavalyogjanak mások, ha nincs jobb dolguk.

Mivel Minta János lelki ember, meghallja istenes barátai intését is, mely szerint sosem szabad feladni a reményt egy-egy mégoly mélyre süllyedt politikus jobb belátásra térésében; ennek kieszközlésére pedig legjobb az ország vezetőiért végzett szakadatlan ima. És ugyan ki merné tagadni az őszinte szívvel végzett fohász erejét?

A lehetőségek között tartja még számon, hogy az égiek ostromlása közepette idelent száraz, hűvös helyre hordja a cromwell-i puskaport. Azaz, miközben bizodalmát a Mindenhatóba veti, körülnéz, van-e a színen olyan tényező, amely – ha már szépszerével nem megy – erővel tartja barátait a helyes úton.

Végszükségben pedig fogja magát, és azon a bő másfél év múlva esedékes tavaszi vasárnaponkora reggeltől késő estig tartó programot szervez magának valahol jó távol a lakóhelyétől.

Jól fel van hát adva a lecke szegény Minta Jánosnak. Nem lennék a helyében.”