Kórház(ak) a káosz szélén

„Lázár János ugyanakkor szemérmesen elhallgatta, hogy mikor nyithatja meg kapuit az új intézmény. Az érintett százezreket (az agglomerációs települések jelentős része, és ügyeleti rendszerben a Dunántúl északkeleti része is idetartozik majd) pedig elsősorban az érdekli, mikor juthatnak végre emberhez méltó ellátáshoz. A kancelláriaminiszter sajtótájékoztatója utáni napon viszont kibújt a szög a zsákból! Az egészségügyi államtitkár ugyanis „reményét fejezte ki, hogy a választásokig eljutnak az intézmény alapkőletételéig”. Ónodi-Szűcs Zoltán szavai arra utalnak, hogy a betegeknek egyelőre be kell érniük egy 2018-as, vélhetően a választási kampány hajrájára időzített ünnepséggel. Ettől egészségesebbek nem lesznek ugyan, de legalább tudni fogják, hová kell majd húzni az ikszet – gondolhatják a kormányzati kommunikáció irányítói. A politikai elit tagjaiért persze nem kell aggódnunk, hiszen ők törvényben rögzített kiváltságként továbbra is luxuskörülmények között gyógyulhatnak. A mezei betegek viszont leghamarabb csak a 2020-as évek első felétől számíthatnak jobb ellátásra. Persze közülük is csak azok, akik a szerencsének vagy a gondos orvosi ellátásnak köszönhetően túlélik a jelenlegi körülményeket…

Erre egyébként folyamatosan csökken az esély. Egy múlt heti háttérbeszélgetésen elhangzott: 2000 és 2015 között egyre nőtt azoknak az orvosoknak a száma és aránya, akik külföldön vállaltak munkát. A Kopint-Tárki kutatása szerint ma már a magyar orvosok mintegy 10-12 százaléka dolgozik külföldön, de az aktív gyógyítókhoz viszonyítva 20 százalék fölötti is lehet az arányuk. Egy-egy kisebb mértékű béremelés is csökkenthetné a külföldi munkavállalás valószínűségét. Különösen fontos lenne ez a pályakezdők esetében. Persze, ha ezt úgy sikerül megvalósítani, mint azoknál a fiatal szakorvosoknál, akik a szeptemberi béremelés után kevesebb fizetést kaptak, mint a béremelés előtt, akkor nem csodálkozhatunk, ha az orvosmigráció felgyorsul. Ráadásul, aki egyszer már belekóstolt a külföldi munkakörülményekbe, az nem vágyik vissza az omladozó, gyógyszer-, fertőtlenítő- és műszerhiánytól szenvedő magyar intézményekbe.”