Osztályellenségnek születtem

„– Minden csoda három napig tart, hogyan lehetett 1956 szellemiségét fenntartani a hidegháború alatt?

– Nemzeti ünnepeinken mindig elmondtuk, hogy Magyarországon kommunista diktatúra és szovjeturalom van, s minden lehetséges alkalommal felhívtuk erre a nyugati társadalom figyelmét. Tevékenységünk aktív volt például a kommunista világifjúsági találkozókon, a VIT-eken, amikor nyugati országban tartották, mint például Bécsben és Helsinkiben. A hidegháború idején a kommunista tábor egyik propagandaeszközeként használták fel a rendezvényt. Mi ezeken a baloldali ifjúsági világtalálkozókon ellenpropagandát csináltunk. Az emigráció munkájának az is része volt, hogy az 1956-os mártírok emlékére szobrokat állítottak, utcákat, tereket neveztek el a világ különböző pontjain. Például az Egyesült Államokban Los Angelesben, Bostonban, Denverben és más városokban is található ötvenhatos emlékmű, s Washingtonban most avatták fel a »pesti srác« szobrát. (...)

– Hat évtized telt el a forradalom és a szabadságharc óta. Emlékszik még a számunkra oly dicsőséges eseményre a világ?

– Nézze, tudomásul kell venni, hogy a világ változik, átalakul. Az idősebb generációk még fel tudják idézni az ötvenhatos eseményeket, a fiatalabb korosztályokat pedig emlékeztetni kell arra, hogy mit tett Magyarország akkoriban. Amikor washingtoni nagykövet voltam, számos, az Egyesült Államokban működő magyar szervezetet felkerestem, és saját szememmel tapasztaltam, hogy mennyire aktívak 1956 szellemének ápolásában. A világ számos pontján léteznek magyar emigránsszervezetek, amelyek próbálják összefogni a világ magyarságát, s tevékenységükben kiemelt szerephez jut a forradalomra és a szabadságharcra emlékezés. Természetesen a magyar nagykövetségek is kiemelkedő szerepet töltenek be 1956 szellemének életben tartásában.

– Sikeres közgazdász volt Nyugaton: az Európai Gazdasági Közösség Bizottságánál dolgozott Brüsszelben, majd Washingtonba, az IMF-hez került. Miért tért vissza?

– Számomra sosem volt kérdés, hogy hazatérek, ha a kommunizmus megdől Magyarországon. Így aztán 1990 áprilisában, a választások második fordulójának napján tértem haza. Szerény eszközeimmel szerettem volna hozzájárulni Magyarország fejlődéséhez.”