Sepsi László regényének megjelenését azóta várom, mióta a 2014-es JAK-táborban először hallottam róla.
„Jynx megkeseredett, cinikus figura, akinek folyamatosan cigaretta lóg a szájából, kivéve azokat az eseteket, amikor a legnagyobb szüksége lenne a cigire – ilyenkor természetesen elfogy, ahogyan az általában lenni szokott. Chandler karaktereivel szemben azonban nem viszkit iszik, hanem pinkyt. El is érkeztünk a címszereplőhöz.
A pinky különös, narancsos ízű rövidital, melyben húsos rostok úszkálnak. A receptje éppen olyan titkos, mint a Coca-Coláé. Az ital feltalálóját nemes egyszerűséggel Mr. Pinkyként ismerik. Olyan karakter ő a regényben, akitől – kis képzavarral élve – az olvasónak azonnal ökölbe szorul a talpa: idegesítő, manírokkal teli figura – mindannyian ismerünk ilyet. Az üzletember óriásit kaszált a találmányával, melyet sikerült a városban legalizálnia, a termékére ugyanis nagy a kereslet. A pinky nem hasonlít az alkoholhoz vagy más kábítószerekhez. A pinkytől más ember leszel. A hatása alatt te lehetsz a társaság középpontja, akkor is ha egyébként egy viccet sem tudsz normálisan elmondani. Ha gyáva vagy, a pinkytől bátor leszel. Ha szétszórt vagy, olyasvalaki bőrébe bújhatsz, aki koncentrál és rendszerezett. A pinky egy időre megváltoztatja a gondolkodásodat és a személyiségedet, vagyis valóban más ember lehetsz. Éppen emiatt mind a történetben, mind a narrációban fontos szerepet tölt be az ital. Mindenki kíváncsi az ital titkára, és többször is a cselekmény fókuszába kerül a találmány és az alkotója.
Narratív szempontból a pinky szerepe talán még érdekesebb. Az ital különös tulajdonsága ugyanis olyan eszköz, amellyel Sepsi kitágítja regénye narratív szerkezetét. Az ital hatása alatt Jynx karaktere és képességei anélkül változnak meg, hogy a karakterépítés mindvégig hiteles és hihető marad: sokrétű, olykor az eddig megismerteknek ellentmondó személyiségjegyeket és tulajdonságokat is felmutathat a főszereplő. Sepsi László pedig ki is használja ezt a lehetőséget, ezzel nem csupán a történet fantasztikus jegyeit szaporítva, de gazdagítva a regény irodalmi invencióit is.”