Járulékos veszteség

„És ez nagyon fontos az immár szinte elkezdődött, jövőre viszont valóban betervezett választási kampány miatt. A »legenda« szerint - és minden ilyennek mindig lehet és van is valóságalapja - a miniszterelnök már hetekkel ezelőtt kiadta az ukázt, hogy 2017-re tiszta helyzetet akar sajtó- és médiafronton. Hogy meg lehessen alapozni pártja újabb - lehetőleg nagyarányú - győzelmét a következő évben. Nem szabad tehát semmit a véletlenre bízni.

A Népszabadságot beírták a járulékos veszteség rubrikába. A megélhetési senkik, a papagájok hada pedig nekiállt magyarázni a magyarázhatatlant. Gazdasági okok, piaci döntés, versenyhelyzet, mind szerepel a szótárukban. Még Németh Szilárd volt a legőszintébb, amikor kimondta, hogy örül a történteknek, ideje volt már az újság elhallgattatásának. Bayer Zsolt pedig - akit bevezetőben már idéztem - eddigi munkássághoz méltó írásában lényegében azt erősíti meg, hogy itt politikai elhatározás szemtanúi lehetünk. Igazság-tartalmáról árulkodik, hogy belekeveri »a Népszavát is pénzelő S. Lajost", noha Simicska (mert róla van szó) cégei évek óta nem hirdetnek lapunkban (és más kapcsolatunk soha nem is volt a vállalkozóval). De egyetlen jellemző mondatot érdemes idézni: »ki az a hülye, aki nem örül egy kicsit annak, hogy a mégiscsak negyven éven át emblematikusan undorító, és fennállása alatt sokkal-sokkal több mint hatvan ember egzisztenciáját tönkretevő, a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb „műhelye” tűnik el talán örökre«.

Igazából szót sem érdemelne a gyűlöletnek ez az áradása, ha nem a jelenlegi hatalom tipikus megnyilvánulása lenne. Ugyanaz a módszer, mint amit a migránsok ügyében alkalmaztak. Nem kár értük - sem a menekülőkért, akik nyilván terroristák, sem az újságért, amely az olvasatukban fekély -, el lehet hát intézni őket. Ha a Népszabadsággal ezt meg merték csinálni, akkor már nem látnak maguk előtt semmilyen akadályt: sem erkölcsit, sem anyagit. Lehet félni, riadozni, rettegni.”