„Nem kéne aggódnunk az egyesült Európa jövője miatt, ha minden válságot olyan gyorsan oldanánk meg, mint ezt. Pár napnyi országon belüli belgiumi egyeztetés elég volt ahhoz, hogy megmentsük a Kanadával kötendő szabadkereskedelmi megállapodást, amelynek bukásán Európa bal- és jobboldali nacionalistái már olyan nagyon örömködtek.
A valóságban sose volt túl valószínű, hogy a CETA a kis és szegény Vallónia ellenállásán bukjon meg. A vallon vezetés csupán azt tette, amit az EU-ban már sok politikus megtett: élt vétójogával, hogy kipréselje a maximumot saját klientúrája számára. Az egészben csak az a meglepő, hogy milyen gyorsan meg tudtak egyezni. Nyilvánvalóan még mindig megvan a föderális Belgiumban – amely ne tagadjuk, néha a kormányozhatatlanság vonásait mutatja fel – a kompromisszumok maga művészete.”