Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A Népszabadság szerkesztősége az újraindulással kapcsolatos tárgyalások során – egyéb pénzügyi korrekciók felajánlása mellett – lemondott októberi járandóságának jelentős részéről annak érdekében, hogy a lap folyamatosan a piacon legyen, s hogy október végéig kidolgozza tervét egy másfajta működésre. Az ajánlatra azonban nem volt a válasz.
„A Népszabadság reakciója Heinrich Pecina Profil-interjújára
Ha a Népszabadság »felfüggesztésének« valóban gazdasági okai voltak, akkor a Mediaworks menedzsmentjének mindenekelőtt jeleznie kellett volna, hogy a gazdaságos működtetés megteremtése érdekében korrigálni kell, illetve újratervezésre van szükség. Ez azonban nem történt meg, mi több, a Mediaworks a nyáron 8 új munkatárs felvételét engedélyezte a lapvezetésnek. Pénzügyi korrekcióra egyébként legutóbb 2015 őszén kérték a lapvezetést, amely ennek eleget tett.
A tulajdonos azon kijelentése, amely szerint a Népszabadság »nem érdekelte az embereket«, fura akusztikát kap annak tükrében, hogy az újság múlt szombatig Magyarország legnagyobb példányszámú közéleti napilapja volt; tájékozódási pont, amely híreivel, információval, riportjaival, tudósításaival, publicisztikáival, tényfeltáráson alapuló szakszerű anyagival mindennapos, idézett és megkerülhetetlen hírforrásként működött.
Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években a magyar közéleti napilappiacon a Népszabadság példányszáma esett a legkisebb mértékben.
A Mediaworks tulajdonosának a Népszabadság veszteségességéről szóló információját is fenntartásokkal kezelnénk. Egyrészt: a lap a Mediaworks előtti nyolc évben a Ringier tulajdonában volt. Másrészt: a Ringier – a lap korábbi vezetőinek beszámolója szerint – nyomdai és terjesztési akvizíciókhoz is felhasználta a Népszabadság 2004-ig képzett, 2,4 milliárd forintos eredménytartalékát. Nem utolsósorban: mint minden napilap, a Népszabadság eredménye is nagyban függ a hirdetési bevételektől, ám azok mennyisége – elég csak az idei állami reklámköltésekre gondolni, amelyekből egy százalékban részesült a Népszabadság – jócskán hagyott kívánni valót maga után. A lap vesztesége aligha évi egymillió euró.
Felelős döntést akkor hozhatott volna a lap jövőjéről a tulajdonos és a menedzsment, ha előre közli a lapvezetéssel: milyen működés szerint képzeli el a folytatást és mennyi időt ad az új konstrukció kidolgozására. Ez nem történt meg: a lap munkatársai csak múlt szombaton, a »felfüggesztés« napján értesültek arról, hogy baj lenne a működéssel.
A Népszabadság munkatársai határozottan visszautasítják azt a kijelentést, amely szerint a múlt hétvégi tárgyalások során »inkább fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak«. Ez már csak azért sem igaz, mert a Népszabadság szerkesztősége az újraindulással kapcsolatos tárgyalások során – egyéb pénzügyi korrekciók felajánlása mellett – lemondott októberi járandóságának jelentős részéről annak érdekében, hogy a lap folyamatosan a piacon legyen, s hogy október végéig kidolgozza tervét egy másfajta működésre. Az ajánlatra azonban nem volt a válasz.”