Kell nekünk demokrácia?

„Magyarok milliói tojtak a közepébe az egésznek. Nem »jött át« az üzenet, nem kapták el a fonalat, nem értették meg a lényeget, inkább nem mentek. Vagy egyszerűen nem érdekelte őket még ez sem, zabáltak egy jót ebédre, ledőltek, aztán meg sz.rtak a világra, gondolták, lesznek ott elegen. Nem tudok szebb, jobb kifejezést erre: szégyen!

Merthogy szégyen szándékosan nem elmenni egy népszavazásra. Lehet válaszolni a kérdésre bárhogyan. Nem az elvesztegetett nemeket vagy igeneket sajnálom, szó nincs róla. De szándékosan nem élni egy ilyen lehetőséggel, az merő szégyen. Szégyennek tartom, mert ezért a kiváltságunkért (demokrácia, népszavazás, szabad választás) őseink millióinak vére és verejtéke folyt. Elérték, elértük, tessék, itt van, itt volt egy újabb lehetőség, hogy megtorlás nélkül megmondjuk a véleményünket, erre mi történik?

Tojunk a közepébe, hiszen már a saját a saját sorsunk sem érdekel bennünket. Érdektelenekké vált számunkra a saját és utódaink léte, jövője, élete, nem is kell nekünk demokrácia, meg sem érdemeljük. Legyen tele a hűtő, a bendő, a pénztárca, a gondokat meg oldja meg más. Így is lehet élni, értem én ezt, tiszteletben is tartom, de ez az érdektelenség legalább akkora rákfenéje társadalmunknak, mint a menekültválság. És a legnagyobb baj, hogy előbbi már itt van, utóbbi pedig még csak ezután jön.”