Az előadás után közös vacsora. Ennek vége felé mögém lépett Szekrényesi, s még titokként súgta fülembe: Pesten utcaharc, igen sok halott a rádió körül.
„1956. október 23-án délelőtt Miskolcra indultunk autón Sz[abó] L[őrinc] szerzőestjére Fl[óra], Sz[abó] L[őrinc] felesége, leánya s én. (Hetekkel előbb elvállaltam a bevezetőt.)
Az autó már a ház előtt volt, amikor az Írószövetség egyik titkárnője telefonált, hogy délben elnöki ülés. Mondtam, [hogy] már a nevünk is ki van plakátozva.
Délután 3 felé érkeztünk meg, Bihari Sándor [és] Szekrényesi [Lajos] várt bennünket. Öt óra után a városházára mentünk, fogadás volt. Itt Földvári Rudolffal ismerkedtünk össze.
Az előadás után közös vacsora. Ennek vége felé mögém lépett Szekrényesi, s még titokként súgta fülembe: Pesten utcaharc, igen sok halott a rádió körül. Az eredeti terv szerint Miskolcról másnap Sárospatakra kellett volna mennünk a diákokhoz, onnan pedig még aznap Debrecenbe – már közös szerzői estre.”
(Részlet Illyés Gyula Atlantisz sorsára jutottunk – naplójegyzetek 1956-1957 című könyvéből. A kiadvány megvásárolható a Magyar Szemle szerkesztőségében.)
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Az országos múzeumokról való döntés a kormány kompetenciája.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Az egykori közönségkedvenc dicstelenül távozhat?
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
