Ne vicceljünk már! Ebben az urambátyám rendszerben, ahol egy vej szórja tele (alig égő) LED-lámpákkal a köztereket, ahol egy gázszerelő-polgármester sertéstelepre vesz fel a pályázati pénzeket, ahol Voldemort nagyúr kenőpénzt fogad el vállalkozóktól (demontoroktól?) a nyertes uniós pályázatokért, ahol Simicska Lajos, ha kiesik a miniszterelnöki kegyből, akkor hirtelen elveszíti a betonnagyhatalmi pozícióját – szóval Magyarországon elhiszi még bárki, hogy a korrupció nem hálózza be az állami szférát? És nem így, ilyen alapon (is) dől el az uniós pályázati pénzek sorsa?
Ha az Európai Bizottság lelkiismeretes munkát végez, akkor bizony lesz mitől rettegnünk. Ha pedig immár be is teljesítik azt, amivel fenyegetnek, és valóban lehívhatatlanná teszik azt a bizonyos 9000 milliárdot, akkor szembenézhetünk egy közepes méretű apokalipszissel is.
Az esetből következő nagy tanulságok levonása helyett inkább jegyezzük meg, mert fontos kimondani: minden ország kormánya annyit tehet meg, amennyit a polgárai eltűrnek tőle.”