Brüsszel talán nem tűri tovább a korrupciót - és mi?

„Magyarán ha Brüsszel besokall (márpedig lenne okuk erre, bőséggel), és valóban elzárja a pénzcsapot, akkor nem csak Lázár János lesz szomorú, aki nagyüzemű pénzszipkázásra szólította fel az érdekelteket, de az ország is szörnyen nehéz helyzetbe kerül. Nem csak a bicikliutaktól búcsúzhatunk majd el. Hanem annak a lehetőségétől is, hogy az ország képes lesz talpra állni.

Latolgassuk kicsit az esélyeket akkor. Brüsszel amiatt aggódik, hogy nem biztosak benne, vajon teljesül-e az az uniós jogszabályi követelmény, amely szerint az irányító hatóságoknak befolyástól mentesen, függetlenül kell dönteniük az uniós pályázatokról. Magyarán van-e »kézivezérlés«, nyomás azokon a minisztériumi dolgozókon, akik a kormány által jogszabályokban kiírt pályázatoknak a sorsáról döntenek.

Ne vicceljünk már! Ebben az urambátyám rendszerben, ahol egy vej szórja tele (alig égő) LED-lámpákkal a köztereket, ahol egy gázszerelő-polgármester sertéstelepre vesz fel a pályázati pénzeket, ahol Voldemort nagyúr kenőpénzt fogad el vállalkozóktól (demontoroktól?) a nyertes uniós pályázatokért, ahol Simicska Lajos, ha kiesik a miniszterelnöki kegyből, akkor hirtelen elveszíti a betonnagyhatalmi pozícióját – szóval Magyarországon elhiszi még bárki, hogy a korrupció nem hálózza be az állami szférát? És nem így, ilyen alapon (is) dől el az uniós pályázati pénzek sorsa?

Ha az Európai Bizottság lelkiismeretes munkát végez, akkor bizony lesz mitől rettegnünk. Ha pedig immár be is teljesítik azt, amivel fenyegetnek, és valóban lehívhatatlanná teszik azt a bizonyos 9000 milliárdot, akkor szembenézhetünk egy közepes méretű apokalipszissel is.

Az esetből következő nagy tanulságok levonása helyett inkább jegyezzük meg, mert fontos kimondani: minden ország kormánya annyit tehet meg, amennyit a polgárai eltűrnek tőle.”