Jaj, ezek mind fogós kérdések!

„Íróként te azok közé tartozol, akik terveznek, vagy inkább azok közé, akik írás közben fedezik fel a dolgokat?

Mindkettő. Szeretem azt mondani, hogy eltervezem a könyveket, és aztán felfedezem a fejezeteket. Írok vázlatot, sőt, addig el sem kezdem írni a könyvet, amíg minden apró részletét ki nem dolgoztam volna, és amíg nem tudom jelenetről jelenetre, mi fog történni és miért, és milyen információmorzsákat kell felfedni. Aztán pedig, amikor ideje megírnom a jeleneteket, csak kitalálom az egészet, és néha teljesen figyelmen kívül hagyom a vázlatot. Szóval a tervezés és a felfedezés jó kis kombinációját használom.

Számos zsánerben írtál már, és a múltkori beszélgetésen meg is említetted, hogy szeretnéd kipróbálni magad más területeken is. De ha ki kellene választanod egyetlen zsánert, és csak abban írhatnál az életed végéig, melyik lenne az?

Jaj, ezek mind fogós kérdések! Imádok folyamatosan új dolgokat kipróbálni. Azokból a korai szörnyű regényekből a legtöbb fantasy volt. És amikor végre eldöntöttem, hogy horrort fogok írni, akkor írtam meg végül a Nem vagyok sorozatgyilkost. Szóval pont az a lényeg, hogy új dolgokat próbálhassak ki. Szeretnék írni és kiadni egy fantasy regényt. Sőt, ami azt illeti, két fantasy könyvem is van, amit ki szeretnék adatni. Egyszer szeretném működésre bírni a cowboy regényt is, de azt teljesen át kell alakítani.

Ha egyetlen zsánerben ragadnék, és sosem írhatnék másban, az… az nehéz, és fájdalmas még csak a gondolata is. Valószínűleg a science fictiont választanám a thrillerrel szemben. A sorozatgyilkos könyvek szuperek és szeretem őket, de a science fictionben olyan sok különböző lehetőség nyílik. Írhatnék disztópiát, olyan poszt-apokaliptikus sztorikat, mint a Részlegesek, írhatnék cyberpunkot, jövőben játszódó thrillereket… A következő hónapban megjelenő könyvem egy vállalati szatíra a szépségiparról és a klónozásról, szóval a science fictionben nagyon sok, különböző dolgot lehet kipróbálni.”